Bűnös vágyak - 56. fejezet

Sziasztok!

Sajnos megint csak egy rövidke fejezetet sikerült hoznom. :( De azért remélem, hogy ezzel is meg lesztek elégedve.

Morwen

Nagyon sokáig csak sírtam, egyedül a lakásban és nem bírtam megnyugodni. A nap lassan eltelt felettem és csak azért álltam fel néha a kanapéról, hogy egyek valamit, mert muszáj volt a kisbabám miatt… Az utóbbi időkben elég sok gyorsételt vettem, szóval ideje lesz alaposan kipucolnom a hűtőt és feltöltenem mindenféle egészséges és finom étellel. Igen, holnap ez lesz az első dolgom azután, hogy elmentem a háziorvoshoz és lerendeztem vele a betegszabadságomat.

Lassan pörögtek felettem az órák, és hirtelen arra eszméltem megint, hogy csengettek. Fáradtan, kisírt szemekkel nyitottam ajtót, ahol ismét Melinda nézett velem farkasszemet. Azonnal újra eleredtek a könnyeim és kérdés nélkül a barátnőm nyakába borultam.

- Gitta! Te jó ég, mi a baj? Mi történt? – kérdezte tőlem aggódva Melinda, majd beljebb sétált velem a lakásba, miután elengedtem őt.

- Igazad volt Melinda – feleltem neki könnyes szemmel, és leültem a kanapéra. Ő döbbenten megállt felettem és megcsóválta a fejét.

- Terhes vagy? – kérdezte tőlem halkan, és leült mellém. – Sajnálom… - tette hozzá kedvesen, majd végigsimított a hátamon. – El fogod vetetni?

- Micsoda? Nem Melinda, az istenért, dehogyis! – vágtam rá habozás nélkül, mire ő képes volt még nagyobb döbbenettel az arcán rám nézni.

- Megtartod? – kérdezte tőlem halkan, és láttam rajta, hogy pillanatok alatt egy boldog mosoly jelent meg az arcán. Én csak bólintottam, mire ő azonnal átölelt és vigyorogva nézett rám, miután elengedett. – Ez csodálatos! – tette hozzá vidáman, de amint meglátta, hogy az arcom elkomorult, az ő arcáról is eltűnt a mosoly. – Nem értelek… Akkor mégis mi a baj?

- Nem tudom, hogy ki az apukája – fakadtam ki keserűen, majd a kezembe temettem az arcomat, mert ismét elkezdett rázni a sírás.

- Micsoda, de…. De hát én azt hittem, hogy Ákos… És… - kezdte hebegve-habogva Melinda, mire én keserűen megcsóváltam a fejem.

- A kora miatt nem lehet pontosan tudni ezt… Talán ha előrehaladottabb lesz a terhesség… De még akkor is túl kicsi a szórás, és simán lehet, hogy nem tudják majd pontosan megmondani az orvosok később sem azt, hogy mennyi idős…

- De… Ez… Akkor mégis mit fogsz most mondani nekik? Vagy melyikükkel fogsz beszélni? Mindkettőjüket beavatod? – rohamozott meg Melinda a kérdéseivel, amik csak tovább duzzasztották a könnyeimet.

- Nem Melinda, egyiket sem fogom megtenni… Nem fogom nekik elmondani… Most legalábbis még nem. És miért is tenném ezt? Gáborral elváltunk, Ákos pedig Olaszországban dolgozik. Hívjam fel őket és közöljem velük, hogy „Szia! Lehet, hogy apa leszel, de ez még nem biztos. Majd 31-33 hét múlva kiderül. Viszlát!” Na nem Melinda, ezt nem fogom megtenni. Nem csinálok magamból még nagyobb hülyét, és van annyi tartásom, hogy egy ilyen helyzetet foggal-körömmel el akarjak kerülni. És semmi értelme, hogy 8 hónapig ők is őrlődjenek és idegeskedjenek emiatt… Ezt majd én megteszem, ha már voltam olyan felelőtlen, hogy egy ilyen helyzetbe sodortam magam – feleltem keserűen Melindának, majd megcsóváltam a fejem. – Sosem hittem volna, hogy ez megtörténhet velem. Én csak boldog akartam lenni Ákossal és erre tessék… Az élet máris büntet azért, mert megcsaltam a férjem.

- Ne így fogd ezt fel Gitta – felelte kedvesen Melinda és megsimogatta a hátam. – Minden időben ki fog derülni, de te most ne rágd magad ezen. Nem szabad idegeskedned, mert egyrészt azzal nem érsz el semmit, másrészt pedig árt a babádnak.

- Tudom – feleltem neki könnyes szemmel, majd ránéztem. – Köszönöm, hogy itt vagy velem – tettem hozzá hálásan, mire ő elmosolyodott.

- Ez természetes, hisz a barátnőm vagy. Mindig melletted leszek és támogatjuk egymást ezután is. Úgy, ahogy eddig is tettük – mondta kedvesen, mire nekem ismét könnybe lábadtak a szemeim. – Nagyon sírós lettél mostanában Gitta. Máris a hormonok dolgoznak?

- Nem tudom – feleltem neki pityeregve, majd letöröltem a könnyeimet, de aztán végül elnevettem magam. A könnyeim tovább folytak, mire Melinda is elnevette magát.

- Anya leszel Gitta – szólalt meg vigyorogva. – Felfogtad már? – kérdezte tőlem boldogan.

- Igen. Felfogtam – feleltem neki mosolyogva és ránéztem. – És tudod mi a legfurcsább az egészben? – ő megcsóválta a fejét, mire én folytattam. – Amint meghallottam a szívhangot ma a doktornő rendelőjében, azonnal azt éreztem, hogy borzasztóan szeretem őt! Őt, aki itt van bennem, a hasamban, bennem növekszik és én leszek, vagyis vagyok az édesanyja! Ez egyszerűen egy hihetetlen érzés, és akármennyire sem akartam Gábor mellett családot alapítani, most mégis borzasztóan boldog vagyok. Még úgy is, hogy egyedül vagyok és egyedül fogom őt felnevelni.

- Meg tudlak érteni Gitta – mondta nekem mosolyogva Melinda. – Ez egy csodálatos dolog, és remélem, hogy egyszer, hamarosan én is anya lehetek majd. De ahhoz kéne valami normális tagot találni, ugyebár.

- Meglesz az is – feleltem neki kedvesen és bíztatóan. – Csak tartsd is meg, ne úgy, mint én.

- Neked sincs még minden veszve szerintem, és Ákos… - kezdte Melinda, mire én hevesen megráztam a fejem.

- Nincs Ákos Melinda! Vége! Vele vége van, ugyanúgy ahogy Gáborral is. Egyikkel sem fogok újra összejönni csak azért, mert valamelyiküknek a gyermekét hordom a szívem alatt. Nekem nincs szükségem egy ilyen társra! És akármelyiküké is a kicsi, anélkül is jó apja lehet majd, hogy velem együtt élne – feleltem makacsul Melindának, mire ő megértően bólintott.

- Ezt a nézőpontodat valahogy meg tudom érteni… De ha újra összemelegednétek…

- Ne, ezt el se kezd Melinda… Zárjuk is le ezt a témát, rendben? – kérdeztem tőle feszülten, mire ő bólintott.

- Rendben – felelte megadóan. – Ugye ettél ma rendesen?

- Persze. De majd el kell mennem bevásárolni, mert egy kicsit sok a hűtőmben a gyorsétel, amit azonnal száműzni fogok az étrendemből.

- Helyes – mondta nekem mosolyogva, majd felpattant a kanapéról és rám nézett. – Mit szólnál, ha elmennénk most bevásárolni?

Én csak döbbenten ránéztem, majd végül látva a jókedvét, csak bólintottam. Hamar összekaptam magam, majd együtt elmentünk bevásárolni.

Egy új élet… Ma egy új élet kezdődött a számomra, és akármennyire is fájt még mindig a szívem Ákos után, tudtam, hogy valahogy muszáj erősnek lennem. Talpra kell állnom! A kisbabámért! A kisbabámért, akit régen soha sem akartam, de akit most bármi áron meg fogok védeni, és szeretni fogom. Szeretni… Jobban, mint a saját életemet. Én… Nádor Brigitta anya leszek. Hihetetlen, de csodálatos érzés. Gábor és Ákos pedig… Muszáj valahogy kizárnom ezt a fejemből, mert különben végig fogom sírni a következő 8 hónapot. Az pedig nem használna se nekem, sem a kicsinek. Gyerünk Gitta, most az egyszer állj fel! Ha bele is pusztul a szíved, akkor is erősnek kell most lenned! Érte!

Következő rész