Bűnös vágyak - 55. fejezet

Sziasztok!

Ééés itt is vagyunk! A lepel lehull, szóval nem is mondok most mást, csak azt, hogy jó olvasást! Egy kérdésem lesz csak a vége után hozzátok: vélemény? :D

Morwen

**********************

Szerintem ő is azonnal észrevette, hogy mennyire meglepődtem, mert kíváncsian felhúzta a szemöldökét és értetlenül nézett rám. Nagyot nyeltem, majd nagy nehezen becsuktam magam mögött az ajtót és beléptem a rég nem látott irodába.

Azonnal felrémlett az a nap, az az este, és görcsbe rándult a szívem. Hirtelen minden kezdett értelmet nyerni a fejemben és most már tudtam, hogy miért volt képes Ákos ilyen gyorsan elintézni az olaszországi kiutazását.

- Segíthetek valamiben? – kérdezte tőlem a nő angolul, majd felállt a székéből, és kedvesen közelebb lépett felém. Nem tudtam, hogy emlékszik-e rám, de nem is nagyon lett volna miért, hiszen soha nem beszéltem vele egy szót sem Brüsszelben.

- Öhm, csak elnézését akartam kérni, amiért nem tudtam megjelenni a megbeszélésen – feleltem neki zavartan angolul, majd folytattam. – A múlt héten beteg voltam, és úgy tűnik, hogy még mindig nem vagyok jól. A reggelimmel való viszonttalálkozásom is ezt bizonyítja – tettem hozzá bocsánatkérően, mire ő csak kedvesen bólintott.

- Nem történt semmi. Nem maradt le semmiről. Ezek szerint ön Brigitta Péterffy, igaz? A pénzügyi osztály vezetője – felelte nekem, majd miután bólintottam neki, ő közelebb lépett hozzám és a kezét nyújtotta nekem. – Gina Costa, az új igazgatótok vagyok.

- Örvendek Gina! – feleltem neki kedvesen, mire ő ismét elmosolyodott. - Nem tudtam, hogy olasz vezetőt kapunk – válaszoltam neki olaszul, mert a bemutatkozása után már nem volt probléma, hogy tudtam a származásáról.

- Ó, hát igen, ez egy igen jó lehetőség nekem és a régi főnöküknek is. A cég úgy gondolta, hogy jó lesz mindannyiunknak tapasztalatszerzés gyanánt, ha csak egy időre, vagy akár végleg helyet cserélünk. Igen jó ötlet volt ez az olasz leányvállalattól, és múlt héten végül Ákos is rábólintott erre a lehetőségre – felelte nekem boldogan cseverészve Gina, amivel teljes döbbenetet volt képes az arcomra varázsolni. Szóval az ajánlatot már Brüsszelben megkapta Ákos? És csak most bólintott rá? Miattam…

- Ez tényleg egy remek ötlet – feleltem végül Gina-nak mosolyogva, mert nem akartam, hogy észrevegye a döbbenetemet.

- Szerintem is – mondta nekem kedvesen, majd hirtelen aggódóra váltott a tekintete. – De azt mondta Brigitta, hogy beteg, és hogy rosszul volt. Akkor miért jött vissza dolgozni? Nem várom el senkitől, hogy betegen itt hajtsa magát – tette hozzá fejcsóválva.

- Azt hittem, hogy már meggyógyultam, de ezek szerint tévedtem – feleltem neki kedvesen, mire ő ismét elmosolyodott.

- Rendben Brigitta, de akkor arra kérem, hogy ma inkább menjen haza és pihenjen, és majd akkor térjen vissza, ha jól lesz. És ha nem gond, inkább tegeződjünk, rendben? – kérdezte tőlem ismét angolul, mire én mosolyogva bólintottam.

- Rendben Gina, köszönöm! – feleltem neki hálásan és elmosolyodtam. – Isten hozta nálunk! – tettem hozzá kedvesen, majd végül magára hagytam őt az irodájában.

Döbbenten sétáltam vissza a sajátomba, majd magamhoz vettem a táskámat, és élve Gina ajánlatával, úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek. Már jobban voltam, de igencsak kezdtem érezni, hogy üres a gyomrom, és jól esett volna már valamit ennem.

Egész úton hazafelé a Gina-val való beszélgetés járt a fejemben. Szóval ezért tudta ilyen gyorsan elintézni Ákos a kiutazását. Lehet, hogy csak tényleg helyet cseréltek most és nem végleges a távozása? Akkor viszont én sem akarok a végtelenségig a cégnél maradni, mert nem akarok újra találkozni vele. Túl akarok lépni rajta, ehhez viszont szükségem van arra, hogy távol legyek tőle.

Miután hazaértem, nekiláttam főzni, és ki se mozdultam addig a konyhából, amíg nem csengettek. Nem tudtam, hogy ki lehet az már megint, ezért miután félrehúztam a tűzről a szószt, mentem ajtót nyitni.

- Szia! – köszönt nekem csendesen Melinda, mire én nagyot sóhajtottam. – Zavart, hogy napközben annyira összekaptunk, utána pedig hallottam, hogy idő előtt eljöttél a munkából…

- Gina ajánlotta fel, én pedig éltem vele – feleltem neki halkan, majd mély levegőt vettem. – Nézd Melinda, sajnálom, hogy olyan durva voltam ma veled. Egy kicsit megviseltek az Ákossal történtek, de tudom, hogy ez nem mentség a viselkedésemre.

- Semmi baj Gitta, tudod, hogy egy ilyen miatt soha nem haragudnék meg rád – felelte nekem kedvesen, majd végre elmosolyodott.

- Bejössz, vagy te leszel az új ajtónállóm? Épp főzök és csatlakozhatnál – mondtam neki kedvesen, mire ő csak bólintott, majd besétált a lakásba.

Úgy tűnik, hogy minden pillanatok alatt helyre is állt kettőnk közt, mert a nap további része ezután igen jól telt. Örültem, hogy ezúttal Melinda volt a figyelemelterelőm, mert így legalább többé-kevésbé jól tudtam magam érezni vele. Késő estig maradt Melinda, majd miután hazament, én is ágyba bújtam és mivel igencsak elfáradtam, nem volt erőm gondolkozni, töprengeni, vagy bánkódni. Hamar álomba merültem, és csak reggel ébredtem fel.

Fáradtan botorkáltam ki a fürdőbe, és szerettem volna megmosni az arcom, de a mosdó szélén egy váratlan és megdöbbentő kis doboz fogadott. A „Terhességi teszt” felirat virított rajta, mire én csak fájdalmasan felnyögtem. Melinda! Ezt nem hiszem el! Tényleg képes volt venni nekem egy tesztet és becsempészte tegnap a fürdőmbe? Hogy mit fog ő ezért még kapni tőlem! De legyen! Legyen boldog, mert megcsinálom neki a tesztet, csak azért, hogy utána felhívhassam és jól megmondjam neki a magamét! Miért nem lehet hinni a szavamnak és miért kell kétségbe vonni?

Dühösen feltéptem a dobozt, majd átolvastam a használati utasítást és pillanatok alatt el is végeztem a tesztet. 3 perc? Oké, akkor addig iszok egy pohár vizet, és majd később visszatérek. Lassan kibotorkáltam a konyhába, és miután megittam két nagy pohár vizet, szépen vissza is sétáltam a fürdőbe. A kezembe vettem a tesztet és a használati utasítást, majd elemezni kezdtem a végeredményt.

Negatív eredmény:

Ha egy színes csík jelenik meg az ellenőrző oldali ablakban (C) a teszten, és nincsen csík a teszt oldali ablakban (T), akkor az eredmény negatív, tehát nem mutatható ki a vizeletben a hCG hormon, ami azt jelenti, hogy Ön nem terhes, vagy túl korán végezte el a vizsgálatot.

Pozitív eredmény:

Ha két színes csík jelenik meg a teszten a teszt oldali ablakban (C) és az ellenőrző oldali ablakban (T) egyaránt, akkor az eredmény pozitív. Ez azt jelenti, hogy Ön nagy valószínűséggel terhes, mert a hCG hormon kimutatható a vizeletében.

- Oké, akkor nézzük csak azokat az ablakokat, amikről ez papír ír – mondtam magam elé csendben, és újra a kezemben tartott tesztre néztem. – Egy csík az ellenőrző oldalon, igen, ez meg is van a C betűvel jelzett ablakban. És még egy csík a T betűvel jelzett ablakban, vagyis…

Ismét a papírra néztem, hogy újra elolvassam, hogy ez akkor mit is jelent.

Pozitív…

Pozitív…

Két csík, vagyis pozitív eredmény.

„Ön nagy valószínűséggel terhes.”

Döbbenten néztem magam elé, és nagy sokára újra a kezemben tartott tesztre néztem. Két csík… Az egyik egy kicsit halványabb volt, de határozottan ott volt. Két csík… „Ön nagy valószínűséggel terhes.” Újra és újra ez a mondat hangzott vissza a fejemben, és döbbenetemben végül leültem a toalett lehajtott tetejére. Terhes… Terhes lennék? Nem, az egyszerűen… Nem…

Percekig ültem döbbenten a fürdőmben, majd úgy döntöttem, hogy ennek most azonnal utánajárok. Gyorsan összekaptam magam, majd kisiettem a fürdőmből. A konyhába akartam menni reggelizni, mert még korán volt ahhoz, hogy felhívjam a nőgyógyászomat. Hamar eldöntöttem magamban, hogy élek Gina ajánlatával, és még egy nap betegszabadságot kiveszek mára, mert minél előbb el akartam menni az orvosomhoz.

Idegesen megreggeliztem, majd amint végre nyolc óra elmúlt, felhívtam az orvosom rendelőjét.

- Orvosi rendelő, miben segíthetek? – kérdezte tőlem egy kedves hang, mire én azonnal belekezdtem.

- Jó reggelt kívánok! Nádor Brigitta vagyok, és szeretnék a Léderer doktornőhöz egy időpontot kérni. Minél előbb, mert nagyon sürgős! – mondtam neki feszülten, hátha ezzel sikerül egy közeli időpontot kapnom.

- Nagy szerencséje van, mert ma 10 órára történt egy üresedésünk. Megfelel Önnek? El tud jönni? – kérdezte tőlem kedvesen az asszisztens.

- Hogyne! Tökéletes lesz! Köszönöm – mondtam neki hálásan.

- Szabad a nevét még egyszer? – kérdezte tőlem, mire én engedelmesen válaszoltam. – Nem találom a rendszerben. Járt már nálunk?

- Igen, természetesen, csak minden bizonnyal a férjezett nevemen vagyok a rendszerükben. Péterffy Brigitta. Így biztosan megtalál majd.

- Igen, meg is van Brigitta. Akkor tíz órára várja Önt a doktornő – mondta nekem kedvesen, majd elköszöntünk egymástól, és bontottuk a vonalat.

Még két óra… Két óra, és minden kiderül! Talán csak hibás volt a teszt és téves eredményt mutatott. Remélem… Biztos előfordulhat ez is, én pedig csak egyszerűen peches voltam ezzel a hibás példánnyal. Igen, csak ez lehet!

Mély levegőt vettem, majd a céghez is betelefonáltam a további betegszabadságom miatt. Oké, ezzel is megvolnánk, már csak az időnek kellene gyorsan eltelnie. De alig akart vánszorogni… Feszülten telt el az a kis idő, ami után végre elindultam a rendelőbe. Alig vártam, hogy váróban végre elüsse az óra a tízet. Miután ez megtörtént, hamarosan én is sorra kerültem.

A doktornő kedvesen fogadott, majd miután elpanaszoltam neki, hogy mi a bajom, ő megkért, hogy feküdjek fel a vizsgáló asztalra, majd pillanatok alatt bekente a hasam és amint rám tette az ultrahangos készüléket, én is megláttam a szemben lévő falra függesztett televízión a képet. A doktornő sokáig csak csendben tologatta a hasamon a gépet, majd végül megállt egy ponton és rám nézett.

- Nem tévedett a teszt Brigitta, és igazából soha nem is szoktak a pozitív eredmény terén. Ön valóban gyermeket vár – mondta nekem, majd ismét a saját monitorára nézett. – A kora pedig… Nézzük csak…

Ezután elkezdte kinagyítani a képet, mindenféle vonalakat húzgált a számítógép egerével arra a kis valamire, ami tagadhatatlanul ott virított előttem a TV monitorján. Döbbenten meredtem rá, és alig bírtam felfogni a dolgokat.

- Mikor volt az utolsó menstruációja Brigitta? – kérdezte tőlem kíváncsian a doktornő.

- Június 4-én – feleltem neki halkan a dátumot, amit már jól betanultam. – Talán még utána is volt egy, de arra nem emlékszek – tettem hozzá összeszorult torokkal, mire ő sejtelmesen bólintott.

- Igen, ez stimmel is. Az ultrahang szerint 7-9 hetes terhes lehet, vagy valahol a kettő között. Eléggé takarva van a kicsike és nehéz így pontosan megmérni őt – mondta nekem elgondolkozva, majd hirtelen egy olyan hang ütötte meg a fülemet, ami teljesen ledermesztett. Egy apró szívecske ütemes és gyors dobogása. – Igen, teljességgel biztos, hogy túl van a 6. héten, mert már van szívhangja a babájának. Gratulálok Brigitta! – tette hozzá mosolyogva, majd levette rólam a gépet, aminek következtében a szívhangot sem hallgathattam tovább. Egy baba… Terhes vagyok…

Mint a robot, olyan lassan és gépiesen töröltem le a hasamról a zselét, majd felöltöztem, és helyet foglaltam a doktornő mellett az asztalánál, ahova ő már korábban visszatért.

- Van bármilyen kérdése Brigitta? – kérdezte tőlem halkan, mire én döbbenten néztem rá.

- Nem tudom – feleltem neki őszintén és száraz torokkal.

- Úgy látom, hogy nagyon sokkolták a hírek. Meg szeretné tartani a babáját? – kérdezte tőlem halkan, mire én értetlenül néztem rá.

- Tessék? – kérdeztem tőle döbbenten.

- Ha esetleg úgy dönt, hogy megszakítja a terhességet, akkor arra a 12. hétig van ideje – mondta nekem kedvesen és segítőkészen, mire én csak bólintottam. – Mivel nem tudom pontosan megítélni a magzat korát, ezért azt tudom Önnek mondani, hogy van még két hete eldönteni ezt. Menjünk biztosra és vegyük úgy, hogy most 9 hetes a magzat. A későbbi ultrahangok talán meg tudnák mondani a pontos korát, de most… A menstruációja szerint is 9 hetesnek kell lennie, de ezt nem tudja most pontosan alátámasztani az ultrahang. Szóval Gitta, ha úgy dönt, hogy elveteti, akkor legkésőbb a 11. hétig keressen fel, hogy időben el tudjuk intézni a papírmunkát és a szokásos procedúrát. De ha meg szeretné tartani a babát, akkor a 12. héten mindenképpen találkoznunk kell a következő vizsgálatok miatt.

- Rendben – feleltem neki száraz torokkal és bólintottam.

- Akárhogy is dönt, én azt javaslom, hogy kezdjen el terhes vitamint szedni, mert minden egyes hét nagyon sokat számít a babának. Ha a végén mégsem tartja meg, akkor sem lesz baja a vitaminoktól – tette hozzá halkan, majd a kezembe adta a leletet és egy fotót. Azt a fotót… Meredtem néztem rá, majd gyorsan elsüllyesztettem mindet a táskámba, kifizettem a doktornőt és elköszöntem tőle.

A kocsiban még mindig nem tértem magamhoz és szokatlanul lassan vezettem haza. Útközben megálltam egy gyógyszertárban, kiváltottam a doktornő által javasolt vitamint, majd újra az autóba ültem és egyenesen hazavezettem.

Mint egy zombi, úgy nézhettem ki, amikor a lakásomba igyekeztem. Amint beléptem az ajtón, a konyhába mentem és bevettem az első szemet a vitaminból… A terhes vitaminból… Amit szednem kell… Miatta…

Lassan visszasétáltam az előszobába a táskámért, majd kivettem belőle a leletet és a fotót. A kisbabám fotóját. Aki most itt van velem… Nálam… A hasamban… Lassan felcsúsztattam a felsőt a hasamról és óvatosan a puha bőrömhöz értem. Finoman végigsimítottam rajta, majd felemeltem a fejem és a szemben levő tükörbe néztem. Újra hallottam a fülemben visszhangozni a kis szívének az ütemes és gyors hangját és elmosolyodtam.

- Isten hozott kicsim! – szólaltam meg könnyes szemmel és újra a fotóra néztem. – Isten hozott anyánál!

Igen, már döntöttem! Az én kisbabám, aki most itt van velem, és engem akar. Engem… Az édesanyját… Képes lennék eldobni őt magamtól? A válasz határozott és biztos nem volt!

Lassan újra és újra végigsimítottam a hasamon és próbáltam felfogni azt, ami történt velem. Egy baba? Lesz egy kisbabám? Nekem, aki sose akart gyereket és mindig megvétóztam Gábor kérését, most végül…

Hirtelen ledermedtem és újra a tükörbe néztem. Éreztem, hogy a könnyeim egyre jobban folynak, de ezek már nem a boldogság könnyei voltak. Volt valami, amit eddig végig sem gondoltam.

„Nem tudjuk pontosan a baba korát” – visszhangzottak a fejemben a doktornő szavai, mire én hirtelen felkaptam a táskámat, és a fotóval együtt a nappaliba siettem. A képet a kisasztalra tettem, majd előkerestem a határidőnaplómat.

Nem nem nem! Ez nem lehet! Nem lehet ilyen kegyetlen a sors velem, ez… Éreztem, hogy egyre jobban ömlenek a könnyeim és görcsösen elkezdett rázni a sírás. Ez nem történhet meg velem…

Akárhogy is próbáltam okos lenni, jól kiszámolni a napokat, sehogyan sem jártam sikerrel. A kisbabám kora… Nem tudta a doktornő sem pontosan, de ha tudta volna, talán akkor sem lehetnék biztos benne…

Egyre jobban rázott a sírás és úgy éreztem, hogy mentem elsüllyedek szégyenemben. Hogy lehettem ilyen hülye és felelőtlen? Mit fogok ezután csinálni? Tényleg el kell rángatnom majd Gábort és Ákost is egy apasági teszt megcsinálására azért, hogy kiderüljön, hogy kitől várom a kisbabámat? Nem, nem, nem, ez nem történhet meg velem! Kinek a gyermekét hordom a szívem alatt?

Következő rész