Bűnös vágyak - 54. fejezet

Sziasztok!

Köszönöm az előző rész után azt a rengeteg hozzászólást, véleményt, amivel megajéndékoztatok.:) Álmomban sem hittem volna, hogy ennyire felkavarlak Titeket a történésekkel. Lassan felfogom, ígérem Nektek!:)

Amint mondtam, a mai rész elég rövidke lett, ez egy kisebb átvezető, de cserébe a jövő heti szép hosszú lesz, és legalább olyan felkavaró, mint a múlt heti.:) Szóval kitartást és jó olvasást.:)

Morwen

**************

A hétvégén végül sikerült újra emberi külsőt varázsolnom magamnak, így hétfőn viszonylag nyugodtan voltam képes újra emberek közé menni. A cégnél mindenki kedvesen fogadott, örültek, hogy meggyógyultam, én pedig csak engedelmesen bólogattam és fogadtam a jókívánságokat. Szinte egész nap csak az irodámban kuksoltam, és még Melinda ebédre invitáló szavai sem voltak képesek kicsalogatni engem a kis csigaházamból. Próbáltam magam összeszedni, de belül éreztem, hogy még nagyon nem vagyok önmagam. Még mindig túl mélyek és fájóak a sebek, csak most végre képes voltam egy kicsit visszafogni az állandó sírást, ami folyton ki akart kívánkozni belőlem. A munka elég jó figyelemelterelésként funkcionált, és egész jó tempóban telt így a nap.

Aztán jött a délután… A megbeszélés… És az új főnök bemutatkozása. Azonnal görcsbe rándult a gyomrom, mert akaratlanul is eszembe jutott az a közel két hónappal ezelőtti esett, amikor Ákossal először találkoztam. Pont egy ilyen alkalom apropóján… Akkor még nagyon utáltam őt azért, ahogy viselkedett velünk, de aztán…

Éreztem, hogy megint kezdek kikészülni, és miután délután kettőkor a reggelim kikívánkozott belőlem… Nos, azt hiszem, hogy a végén mégis sikerült lebetegednem. Sikeresen lekéstem a megbeszélést, és Melinda keresett fel idegesen az irodámban, miután az véget ért. Én alig egy perce tértem vissza a mosdóból, így sikeresen belém ütközött.

- Gitta, mégis hol voltál? Most volt az új főnök bemutatkozása, te pedig… Össze kell szedned magad, nem hagyhatod, hogy Ákos ennyire összetörjön, mert… - hadarta feszülten Melinda, mire én csak engedelmesen bólogatni kezdtem neki, majd lassan az asztalomhoz sétáltam és megtámaszkodtam rajta. – Gitta? Jól vagy? – szólalt meg hirtelen aggódva, majd közelebb lépett hozzám.

- Azt hiszem igen – feleltem neki erőtlenül, de nem igazán voltam biztos a szavaimban. – Talán mégis sikerült lebetegednem.

- Falfehér vagy és remegsz. Mi a baj? Fáj valamid? – kérdezte tőlem halkan, és óvatosan a homlokomra tette a kezét.

- Csak egyszerűen rosszul érzem magam és a reggelim is magamra hagyott nemrég. Talán csak gyomorrontás, vagy valami vírus… Vagy csak egyszerűen kimerültem. Az elmúlt egy hét nem volt egy leányálom – feleltem neki és próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de nem jártam sikerrel.

- Vagy csak terhes vagy – szólalt meg aggódva Melinda, mire én értetlenül a szemébe néztem, majd szinte azonnal elnevettem magam.

- Ne nevetess Melinda, nem vagyok terhes – feleltem neki fejcsóválva, majd elléptem tőle és lassan a székemhez sétáltam.

- Biztos vagy benne? – kérdezte tőlem halkan, majd ő is leült velem szembe, miután helyet foglaltam az asztalom mögött.

- Holtbiztos! – feleltem neki fejcsóválva, majd elmosolyodtam. – Én és egy gyerek? El tudnád ezt képzelni? Nem akarok gyereket, ezt te is tudod, pláne nem azok után, hogy elvált, szingli nő lettem.

- Attól még előfordulhat – mondta elgondolkozva Melinda, majd megcsóválta a fejét. – Én a helyedben a biztonság kedvéért csináltatnék egy tesztet.

- Felesleges Melinda – feleltem neki mosolyogva, majd újra megráztam a fejem. – A ciklusom pontos és az utolsó menstruációm… - itt viszont elharaptam a mondatot, mert hirtelen nem emlékeztem arra, hogy mikor is volt. A dátumokra általában mindig emlékeztem, és vezettem is őket egy naptárban, de most valahogy nem ugrott be.

- Gitta? – szólalt meg halkan Melinda, újra magamhoz térítve ezzel engem.

- Pillanat, gondolkozok – intettem csendre türelmetlenül, majd a táskámért nyúltam és előhalásztam belőle a határidőnaplómat. Az utolsó, amire emlékszek, az pont a szülinapom után nem sokkal volt, és utána… Hiába lapoztam végig, nem találtam újabb időpontot.

- Talán csak elfelejtettem felírni – szólaltam meg magam elé csendesen

- Szerintem tényleg csinálj egy tesztet – mondta hirtelen Melinda, amivel majdnem halálra rémisztett, mert hirtelen el is felejtettem, hogy itt van az irodámban.

- Nem vagyok terhes Melinda! – csattantam fel mérgesen, majd a barátnőmre néztem. – Nem lehetek az, érted?

- Figyelj, nem történik semmi, ha pár száz forintot áldozol arra a nyamvadt tesztre, de legalább te is megnyugszol utána, és biztos lehetsz abban, hogy nem ezért vagy még mindig falfehér.

- Semmi szükség rá – feleltem neki makacsul, majd becsaptam a határidőnaplómat, és visszasüllyesztettem a táskámba.

- Valóban? Ha esetleg tényleg terhes vagy, akkor tudod jól te is, hogy csak bizonyos ideig vetetheted el, ugye? Nem akarsz gyereket, ezt mondtad. Akkor viszont légy elővigyázatos és ne sajnáld rá azt a kevés pénzt és időt – felelte nekem kioktatva, amitől azt hittem, hogy menten felrobbanok.

- Elővigyázatos voltam, ezért nem is lehetek terhes Melinda! Az istenit, mi van mostanában mindenkivel? Amint csak egy kicsit is felkapom a vizet, vagy kiadom magamból a reggelit, mert rosszat ettem, vagy beteg vagyok, máris mindenki azzal dobálózik, hogy terhes vagyok! Nem! Vagyok! Az! – mondtam mérgesen Melindának, majd idegesen felpattantam a székből, hogy a feszültséget levezessem egy kis járkálással, de mivel azonnal megszédültem, ez a tervem végül kudarcba fulladt. Hirtelen a fejemhez kaptam, és amikor Melinda sokatmondó pillantással nézett rám… Szerencsére egy szúrós tekintettel már is el tudtam érni, hogy fel ne hozza még egyszer ezt a képtelenséget.

Újra visszaültem a székembe, majd mély levegőt vettem és megpróbáltam lenyugodni.

- Nézd Gitta… Én megértelek, de sose lehet tudni… Vagy nem emlékszel az utolsó dátumra, vagy csak elfelejtetted felírni, nem tudom. De nehogy túl későn derüljön ki a dolog… - kezdett bele ismét Melinda, mire én dühösen fújtam egyet.

- Befejezhetnénk a témát? Dolgom van – szólaltam meg csípősen, jelezve ezzel neki, hogy ideje, hogy magamra hagyjon. Sose szerettem vitatkozni vele, de most nagyon kihozott a sodromból. Még hogy én terhes? Abszurd, ezt ő is tudja! Ákossal mindig védekeztünk, szóval esély se lenne rá. Gáborral meg már ezer éve nem voltam együtt, szóval hacsak nem a tudtom nélkül történt velem valami, akkor esély sincs arra, hogy terhes legyek.

- Jól van, akkor én inkább most megyek és hagylak dolgozni – felelte nekem nagyot sóhajtva Melinda, ismét magamhoz térítve ezzel a gondolataimból. Helyes, én is így gondoltam! Csak biccentettem felé, mire ő csak megcsóválta a fejét és magamra hagyott.

Ezután még percekig dúltam-fúltam magamban, majd úgy döntöttem, hogy felkeresem az új főnököt, mert ideje lesz bemutatkoznom neki és bocsánatot kérni azért, mert lekéstem a megbeszélést.

Feszülten összekaptam magam, majd egyenesen Ákos régi irodájához mentem, ami most már az új főnöké volt. Kopogtam, mire végül hamarosan szabad utat kaptam.

Magamra erőltettem egy kedves és bűnbánó mosolyt, majd lenyomtam a kilincset és beléptem. Amint az asztal felé néztem és megláttam, hogy ki ül a székben, a vér is azonnal megfagyott bennem. Ő volt az… Ő… Akit soha többé nem akartam újra látni!

Következő rész