Hát igen, a görcsbe rándult gyomor nem is teljesen fedi azt,
amit akkor éreztem, amikor beléptem Ákos oldalán a lakásba. Kicsit ideges
lettem, mert fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, és mit is jelent majd ez a
korai családdal való megismerkedés a kapcsolatunkra nézve. Arra a kapcsolatra,
amiről elvileg Melindán kívül senki sem tud… Ákos biztatóan megszorította a
kezem, majd besétáltunk a nappaliba.
- Lám, lám, Ákos tényleg nem hazudott – szólalt meg egy
fiatal nő, amikor megpillantott minket. Az ölében egy 4-5 éves forma kislány
ült, aki kíváncsian mért minket végig. A nő letette a földre a lányt, majd közelebb
sétált hozzám. – Bizonyára te vagy Brigitta. Én Eszter vagyok, Ákos húga –
mondta nekem kedvesen, majd felém nyújtotta a kezét.
- Nádor Brigitta – feleltem neki kedvesen, majd kezet
fogtunk. Kissé hivatalosra sikerült ez a bemutatkozás, de hát mit várjon tőlem
az ember így elsőre?
- Örülök, hogy végre megismerhetem azt a nőt, aki így
elcsavarta Ákos fejét – mondta nekem kedvesen és kacsintott.
- Elcsavartam? – kérdeztem vissza halkan, majd Ákosra
néztem, aki mosolyogva figyelt minket. – Én azért ezt nem mondanám.
- Nem is ez a lényeg – szólalt meg kedvesen Ákos, majd
átkarolta a derekam és egy csókot nyomott a homlokomra. – Anyáék hol vannak
Eszter?
- Kimentek az erkélyre levegőzni, szerintem mindjárt vissza
is térnek – felelte Eszter kedvesen, majd intett nekünk, hogy üljünk le
hozzájuk a kanapéra. Amint ezt megtettük, a kislány, aki Eszterrel volt, aki
minden bizonnyal a lánya volt, vagyis Ákos keresztlánya ő lehetett, hozzánk
sétált.
- Szia! – lépett hozzám kedvesen a kislány és egy mackóval a
kezében nézett fel rám. – Akkor most már te leszel az új keresztanyukám?
Döbbenten néztem a kislányra, aki korban Réka legkisebb
fiához állt közel. Ő 5 éves volt, és én is e körül tippeltem ezt az aranyszőke
hajú kis tüneményt. Segélykérően Ákosra néztem, aki végül elmosolyodott, majd a
kislány felé nyúlt és az ölébe vette.
- Majd meglátjuk szívem, rendben? – felelte neki, majd
felkelt vele a kanapéról és az erkélyajtó felé indult. – Gyere, nézzük meg a
nagyiékat, hogy mit csinálnak – tette hozzá kedvesen, majd hamar el is tűntek a
szemünk elől.
Oké, akkor most hogyan is tovább? Sikeresen egyedül maradtam
Eszterrel, és fogalmam sem volt, hogy ha elkezd engem faggatni, akkor mit
mondhatok neki és mit nem. Gondoltam, hogy nem azzal kellene kezdenem, hogy
férjnél vagyok és Ákossal tulajdonképpen szétszedtünk egy házasságot… Pláne,
hogy biztosan tisztában vannak Szilvi tettével, ami kis híján tönkretette
Ákost. Gombóc nőtt a torkomban és már vártam az inkvizíciót, amikor is ismét
megjelent Ákos a nappaliban, a nyomában a szüleivel.
Én azonnal felpattantam a kanapéról, és szerintem mindenki
tökéletesen láthatta rajtam, hogy mennyire ideges lettem.
- Nahát! Isten hozott nálunk kedveském – szólalt meg
mosolyogva Ákos édesapja, majd hozzám lépett és szó nélkül arcon csókolt. –
Némedi Zoltán, a szolgálatodra – tette hozzá mosolyogva, mire én félszegen
bólintottam.
- Nádor Brigitta – feleltem kedvesen és hirtelen azt sem
tudtam, hogy mit mondjak még.
- Nyugodtan tegeződjünk szerintem, így könnyebb lesz
mindenkinek – tette hozzá halkan, majd a mögötte álló feleségére nézett. – Igaz
Anna drágám?
- Persze Zoli, ahogy mondod – felelte kimérten Anna, majd
rám nézett. Nos igen, azt hiszem, hogy megvan az a személy a családban, aki egy
kis fenntartásokkal fogad majd. De van okom csodálkozni ezen? Szilvi után
szerintem nem lenne nő, akit ne előítélettel fogadna legalább egy valaki. –
Örülök, hogy megismerhetlek Brigitta.
- Köszönöm Anna. Részemről a megtiszteltetés – feleltem
kedvesen, majd segélykérően Ákosra néztem.
- Mit szólnátok, ha elmennék vacsorázni? – szólalt meg
váratlanul Ákos, majd mosolyogva végignézett a családján. – Hirtelen
toppantatok be, és nem készültem itthon semmivel.
- Ne fáradj fiam, tényleg csak egy villámlátogatást
terveztünk – szólalt meg kedvesen Zoltán, majd a kezét a fia vállára tette. –
Haza kell még vinnem Eszteréket, mert Liza hamarosan elalszik a karodban –
tette hozzá mosolyogva, majd vidáman megborzolta az említett kislány haját, aki
még mindig Ákos karjában volt.
- Nem is nagypapa, én jól vagyok és nem is vagyok még álmos
– felelte morcosan Liza, ám közben ásított egyet, így mindenkiből kitört a
nevetés.
- Nem baj kicsim, de édesapád hamarosan otthon lesz, és
biztosan szeretnéd már látni őt. Tudod, ma este érkezik haza a gépe – felelte
Zoltán, mire Liza hevesen bólogatni kezdett.
- Oké, menjünk. Nagyon hiányzik már apuci – felelte halkan
Liza, mire Eszter Ákoshoz lépett és átvette tőle a kislányt.
- Hamarosan láthatjuk őt, rendben? – mondta Eszter, mire
Liza boldogan bólintott.
- Máskor bepótoljuk a vacsorát fiam – szólalt meg kedvesen
Zoltán, majd ránk nézett.
- Majd jövő héten apa, nemde? Hiszen te is eljössz majd
velünk Keszthelyre Brigitta, ugye? – mondta kedvesen Eszter és rám nézett.
- Keszthelyre? – kérdeztem vissza értetlenül, majd Ákosra
néztem.
- Erről még nem beszélgettünk Gittával Eszter. Majd
meglátjuk – felelte mosolyogva Ákos, majd átkarolta a derekam.
- El kell jönnöd Gitta, ígérd meg – mondta kedvesen Eszter,
mire én csak bólintottam és Ákosra néztem.
- Igazából semmit nem tudok erről, de majd megbeszéljük
Ákossal, ígérem – feleltem neki kedvesen, mire ő boldogan rám mosolygott.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Induljunk, mert a végén
még előbb hazaér a vejem Párizsból, mint hogy mi Pestről Budára mennénk –
szólalt meg nevetve Zoltán. Végül mindannyian összeszedték a táskájukat, mi
pedig kikísértük őket az ajtóig. Mindenki vidám és kedves volt, így aztán
békésen és boldogan váltunk el tőlük.
Miután Ákos becsukta a bejárati ajtót megfordult és rám
nézett. Figyelmesen fürkészett, de nem szólalt meg.
- Haragszol rám emiatt? – kérdezte tőlem halkan, mire én
értetlenül felhúztam a szemöldököm.
- Miért is tenném ezt? Imádnivaló a családod, a
keresztlányod is, és úgy tűnik, hogy máris be akarnak fogadni engem is.
Anyukádat kivéve persze – tettem hozzá halkan, mire ő az égbe emelte a
tekintetét.
- Anyu egy kicsit nehéz eset, de ne aggódj, hamar az ujjad
köré fogod csavarni – felelte nekem felengedve, majd közelebb lépett hozzám és
átölelt. Éreztem, hogy megkönnyebbül és felenged a tartása. Tényleg tartott
attól, hogy ez nekem most túl korai volt még.
- Keszthelyen, ha jól sejtem, igaz? – kérdeztem tőle halkan,
majd felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
- Csak ha akarod – felelte nekem kedvesen, és kisimított egy
kósza tincset a szememből. – Tudom, hogy szólnom kellett volna azelőrr, hogy
összeegyeztettem a szabadságainkat, de igazából fogalmam sem volt, hogy miként beszéljek
erről veled. Nem akarok ezzel semmit sem rád erőltetni, csak gondoltam, hogy
megteremtem annak a lehetőségét, hogy együtt is töltsünk egy kis időt a nyáron.
- Én benne vagyok, ha te is ezt szeretnéd – feleltem neki
mosolyogva, majd közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam.
- Ezt most ugye nem kérdezted komolyan? – kérdezte tőlem
mosolyogva, mire én elnevettem magam. Pontosan az ajkába…
- Nálad sosem lehet tudni – feleltem piszkálódva, mire most
rajta volt a nevetés sora.
- Erre inkább nem is válaszolok. Inkább menjünk el
vacsorázni – felelte kedvesen, majd még egy rövid csókot adott nekem.
- Rendben. Közben pedig beavathatnál, hogy tudjam, hogy mire
számítsak Keszthelyen – mondtam neki mosolyogva, és közben mi is elhagytuk a
lakást és lesétáltunk a kocsihoz.
- Keszthely? Nos úgy tudnám röviden jellemezni, hogy egy
igazi, hamisítatlan Némedi-család féle hagyományos nyaralás. Van ott a
szüleimnek egy nagy nyaralója, és minden évben igyekszünk néhány napot, vagy
egy hetet közösen eltölteni ott. Ilyenkor mindannyian elmegyünk és együtt
ünnepel a család. Egyfajta nyári karácsony, így is tudnám ezt jellemezni. A
szüleim mellett ott szoktunk lenni hárman a testvéreimmel. Eszter és Dávid is
eljönnek mindig, Eszter persze a családjával, és Dávid is mindig hozza a
barátnőjét. Vagyis jobban mondva a mennyasszonyát, mert idén eljegyezték
egymást. Néha anya testvére is eljön, a nagybátyám, és neki a gyerekei is, de
ez nagyon ritkán fordul elő. Eszternek és a sógoromnak amúgy van még egy
gyerekük, Dani, de ő most a másik nagyszülőknél van. Liza pár napja
lebetegedett, ezért ő végül Eszterrel maradt otthon. Szóval ezért nem
találkoztál most Danival.
- Hú, jó nagy családod van. Már most nem tudnám
visszamondani, hogy kit hogy hívnak – szólaltam meg fejcsóválva.
- Ne aggódj, lesz időd megtanulni őket a jövő héten – mondta
mosolyogva, majd megfogta a kezem a váltó felett. – Megijesztettelek, igaz?
- Egy kicsit váratlanul ért ez az egész, de nincs ellene
semmi kifogásom sem. De azt meg kell értened, hogy én még nem mutathatlak be
téged a családomnak… Hivatalosan még mindig férjnél vagyok és…
- Tudom, tudom, rosszul venné ki magát a dolog. Ne aggódj
Gitta, tisztában vagyok a helyzetünkkel – felelte nekem kedvesen, és
megszorította a kezem.
- De a te családod? Nekik és mondanunk kell valamit, ha
kérdezősködnének, hogy miként ismerkedtünk meg. Gondolom azt nem tudják, hogy a
főnököm vagy és hogy férjnél vagyok – feleltem egy gombóccal a torkomban és
ránéztem.
- Nem, ezt nem tudják. De az utóbbit kivéve, szerintem nincs
mit nagyon rejtegetnünk. A válásod is csak azért nem kellene egy darabig még
megemlíteni, mert eléggé régi vágásúak a szüleim, és akármi volt is köztem meg
Szilvi közt, nem igazán díjazták, hogy a válás mellett döntöttem.
- Micsoda? De hát miért? – kérdeztem tőle értetlenül. – Azok
után amiket tett, még elvárták volna tőled, hogy együtt maradjatok?
- Eszter kivételével senki sem tudja, hogy Szilvi megcsalt,
és a kis dolgairól sem világosítottam fel őket – felelte nekem nagyot sóhajtva,
én pedig értetlenül néztem rá.
- Azt hiszem, hogy meg tudom érteni, hogy miért döntöttél
így – feleltem végül fejcsóválva, és megszorítottam a kezét.
- Köszönöm – szólalt meg Ákos halkan, és úgy láttam rajta,
hogy nagyon szeretné már lezárni a témát, így nem is akartam ezt tovább
feszegetni. Időközben megérkeztünk az étteremhez, így adott volt minden egy új
és kellemesebb témához.
Ákos megkönnyebbült, amikor látta, hogy nem akarom erről
tovább faggatni, így végül nyugodtan és boldogan sétáltunk be kéz a kézben az
étterembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése