Bűnös vágyak - 50. fejezet

A hetünk további része egészen nyugisan telt, és majdnem minden este kiruccantunk valahova romantikázni, vagy randizni. Nem is tudom, hogy melyik a jó szó rá. Sose gondoltam volna, hogy Ákos is tud ilyen felszabadult és boldog lenni, és az, hogy ennyire el merte engedni magát mellettem… Nem volt már az a karót nyelt, távolságtartó főnök, legalábbis velem, vagy Melindával nem, ha kettecskén összefutottunk vele a cégnél. A munkahelyen persze továbbra is az egyszerű főnök-beosztott viszonyban voltunk, és ez nem is igazán okozott nekünk problémát. De délután… Amikor eljött a munkaidő vége és végre miénk volt a nap hátralevő része… Na akkor jött csak az igazi élet.

Mindketten kivirultunk, és volt, hogy csak vigyorogva róttuk a körút utcáit, vagy elsétáltunk valami kis nyugodt, meghitt helyre. Az elmúlt napokban minden olyan meseszép, és talán az a kifejezés illene rá a legjobban, hogy rózsaszín volt. Igen, Nádor Brigitta fülig szerelmes volt, és nem érdekelte, hogy egy száz wattos vigyorral az arcán sétálgat az utcán kéz a kézben azzal a jóképű, sármos és imádnivaló férfivel, akit bárki megirigyelhetne tőle.

Így telt el felettünk a nyári szabadságokat megelőző utolsó hét, míg nem azon nem kaptam magam, hogy szombat van, és gőzerővel pakolnom kell, mert holnap indulunk Ákossal Keszthelyre. A családjához… Úristen, a családjával fogok eltölteni egy hetet! Próbáltam visszaidézni a fejemben a neveket, meg hogy ki kinek a kije, de nem sok sikerrel jártam. Így csak idegesen pakolásztam, egészen addig, míg nem csengettek.

- Szia! – köszöntött Ákos mosolyogva az ajtóban, majd meg sem várva a válaszom máris magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Egyszer tényleg te fogsz megölni – mondtam neki fájdalmasan nyögve az ajkába, mire ő csak még jobban elmosolyodott.

- Miért is? – kérdezte tőlem vigyorogva.

- Mert egy ilyen csókkal ölni lehet – feleltem neki, majd újra az ajkára hajoltam.

- Hidd el, nem az volt a szándékom vele – mondta nekem csibészes vigyorral az arcán, mire én csak az égbe emeltem a tekintetem. Imádtam ezt a felszabadult, mosolygós, vidám Némedi Ákost. Akit annyira szerettem.

- Valóban? – kérdeztem végül vissza tőle, majd még egy rövid csók után végre besétáltunk a lakásba, és hirtelen el is felejtettem minden gondomat és bajomat. Ami ugyebár csak addig tartott, míg újra szembe nem találtam magam a nappali közepén engem váró, még túlságosan is üres bőröndömmel.

- Még nem vagy kész? – kérdezte tőlem Ákos értetlenül.

- Nem… - feleltem neki nagyot sóhajtva, majd beleraktam a bőröndbe azt a kupac ruhát, amit nemrég hoztam elő a szobámból, és amik végül átmentek a rostán. – Fogalmam sincs, hogy miket vigyek magammal. Azt se tudom, hogy mire számítsak, illetve, hogy melyik fürdőruha az, amelyik még nem veri ki a biztosítékot a szüleidnél.

- Gitta, ilyen ostobaságon ne görcsölj. Csak hozz olyan ruhákat, amikben jól érzed magad. Talán elmegyünk túrázni is, készülhetsz erre is. Strandolás, városnézés, séták, tábortüzes esték… Ilyenekre számíthatsz tőlünk. De ne csinálj ebből ekkora ügyet. Senkit sem az fog zavarni, hogy fél centivel többet mutat-e a fürdőruhád, vagy sem. Ha viszont görcsölsz, feszengsz, azt mindenki észreveszi majd – felelte nekem kedvesen, majd közelebb lépett hozzám és átkarolt.

- Tudom, tudom, de olyan sok múlik ezen az egy héten. Nem akarom, hogy valami olcsó kis fruskának vagy egy karót nyelt vénlánynak tartsanak. Nem tudom, hogy hol van az aranyközépút – feleltem neki keserűen. Csak tudnám, hogy mi ütött belém, és hová lett az eddig igencsak jól karbantartott és megfelelő mértékű önbecsülésem… Úgy tűnik, hogy velem együtt szabadságra ment… Túl sok múlt a jövő héten, én legalábbis így éreztem, és nagyon nem akartam elrontani semmit sem.

- Én megmondom, hogy hol van – mondta Ákos mosolyogva, majd hátrébb hajolt tőlem, hogy a szemembe nézhessen. – Mellettem. Ha mindenki látni fogja, és hidd el, mindenki látni fogja, hogy mennyire boldog vagyok veled, és te is velem, akkor nem lesz gond. A családom nem egy vérengző, ítélkező, vérszomjas bagázs, és gond nélkül el fognak téged fogadni.

- Ebben ne legyél olyan biztos… Ha megtudják, hogy egy házasság alatt jöttünk össze… Te mondtad, hogy ezen a téren elég régimódiak a szüleid – feleltem neki keserűen.

- Majd megoldjuk azt is, most nem ez a fontos. Most azért utazunk el együtt Keszthelyre, hogy jól érezzük magunkat. De ha neked ez most sok, vagy korai… - kezdte volna Ákos, mire én hevesen megráztam a fejem.

- Nem ez a bajom Ákos, de ezt te is tudod. Én nagyon szívesen veletek tartok, csak tényleg nagyon aggódok… Nem korai, én nem érzem korainak, mert ami köztünk van, az szerintem már most sokkal mélyebb, mint más párok közt a viszony jónéhány év után.

- Ebben nem vitatkozok veled – felelte nekem mosolyogva, majd újra megcsókolt.

- Ha nem fejezzük ezt be, akkor soha nem fogok elkészülni – mondtam neki pár perccel később, amikor két csók közt levegőt vettünk.

- Mondasz valamit – felelte nekem egy csibészes vigyorral az ajkán. – De tudod mit? Kössük össze a kellemest a hasznossal. Segítek neked ruhákat válogatni, rendben?

- Némedi Ákos, az új stylistom? – kérdeztem nevetve, mire ő mosolyogva bólintott.

- Valahogy úgy. De nem akárhogy képzeltem el ezt a segítségnyújtást – mondta nekem egy ördögi vigyorral az arcán, ami tudtam, hogy egy igen izgalmas estét ígér.

- Nem? Akkor hallgatlak, mi a terved a nap további részére? – kérdeztem tőle kíváncsian.

Ő csak csendben ellépett tőlem, majd a bőröndöm melletti fürdőruha kupachoz lépett és kiválasztott látszólag találomra három szettet.

- Kezdjük ezekkel. Próbáld fel mindet, én pedig majd ítéletet mondok felettük – felelte nekem egy huncut fény kíséretében a tekintetében, aminek következtében egy finomat szaltózott a gyomrom.

- Divatbemutató? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Valami olyasmi – felelte nekem vigyorogva, majd a kezembe adta őket, én pedig egy rövid csók kíséretében elvettem tőle a ruhákat és elvonultam a szobámba. Hamar magamra kaptam az elsőt, majd mély levegőt vettem és lassan kisétáltam Ákoshoz a nappaliba. Ő épp a fotelban ült, mint valami kis elégedett bíra, és ez mosolyt csalt az én arcomra is. Élveztem, ahogy a tekintete végigsiklik rajtam, én pedig nem voltam rest közben egy kéjes mosolyt felé küldeni.

- Nem rossz, és ez pont megfelelő lesz. Következő? – mondta nekem izzó tekintettel, mire én csak bólintottam, majd lassan és kihívóan visszasétáltam a szobába. Jöhetett a következő szett, ami már sokkal kihívóbb darab volt, és ezt azonnal Ákos tekintete is alátámasztotta.

- Ezt tartogassuk inkább egy közös nyaralásunkra – felelte nekem sejtelmesen, mire én egyetértően bólintottam és újra lassan visszavonultam a szobámba. Az utolsó darab szett is elnyerte Ákos tetszését, és átment a rostán. Ám mielőtt még visszavonultam volna a szobába, ő még két fürdőruhát a kezembe adott. Ennek következtében még egy ruha került a bőröndömbe, de az utolsó… Hm, szerintem direkt választotta ezt, én pedig direkt hagytam ezt utoljára. Élveztem ahogy mohón és vágyakozva rám pillant, és amikor látta, hogy hozzásétálok… Szerintem már azelőtt lángra gyúltunk mindketten, hogy az ölébe ültem volna.

Érzékien és lágyan fedeztük fel egymás ajkát, és mivel rajtam igen kevés ruhadarab volt… Hamar rátértünk a lényegre, és legközelebb csak akkor tértem magamhoz, amikor már vigyorogva és kifulladva nyúltunk el az ágyamon.

- Azt ugye tudod, hogy nem végeztem még a pakolással? – kérdeztem tőle nagyot sóhajtva, miután a mellkasára hajtottam a fejem és ránéztem.

- Tényleg nem kell ekkora feneket keríteni a dolgoknak – mondta nekem kedvesen, majd egy csókot nyomott a homlokomra és átölelt.

- Oké, igyekszek megnyugodni és hamar elkészítem a bőröndömet – feleltem neki megadóan, majd feljebb kúsztam az ágyon és megcsókoltam.

- Mit szólnál ahhoz, ha Keszthely után elmennénk valahova kettesben is? – kérdezte tőlem mosolyogva, miután elváltam az ajkaitól.

- Semmi kifogásom nem lenne ellene – feleltem neki gondolkozás nélkül.

- Reméltem, hogy ezt mondod, mert jövő héten vasárnap utazunk Párizsba. Amint hazaértünk Keszthelyről – mondta nekem kedvesen és az arcom kezdte fürkészni, hogy mégis mit gondolok erről.

- Már alig várom – vágtam rá neki azonnal, majd mosolyogva az ajkai után kaptam. – Nem is tudtam, hogy te ilyen előrelátó és meglepetésekkel teli ember tudsz lenni – mondtam neki boldogan, miután elhajoltam tőle.

- Úgy látom, ez nem zavar téged – felelte nekem kedvesen, mire én csak megcsóváltam a fejem.

- Egyáltalán nem – mondtam mosolyogva, és a következő kis csókunk… Hm, igen, az már valami másnak a kezdete lett.

Végre én is kicsit megnyugodtam és már nem görccsel a gyomromban vártam a másnapot és a nagy találkozást a többi családtagjával. Ha Ákos azt mondja, akkor valóban minden a legnagyobb rendben lesz, és egy fergeteges hét vár ránk, utána pedig… Párizs… Franciaország. Csak Ákos és én. Kettesben… Fantasztikus lesz, ebben már most biztos vagyok, és már borzasztóan várom.

Következő rész