Bűnös vágyak - 46. fejezet

Ákos csendesen a kastély étterme felé vezetett. Már egyáltalán nem lepődtem meg amikor kiderült, hogy aszalt foglalt nekünk. Még az időt is tökéletesen kiszámolta, majdhogynem pontosan érkeztünk a vacsorára.

Csak hitetlenül néztem a felszolgált ételeket és nem győztem ámuldozni.

- Csukd be a szád, mert lassan tényleg leesik az asztalra - mondta piszkálódva, amikor már a desszertet ettük.

- Ne kötözködj, mert így is elég nagy bajban vagyok, hogy én ezt vajon mikor leszek képes felülmúlni és viszonozni.

- Ez nem verseny - mondta fejcsóválva, majd óvatosan a bal kezemért nyúlt és finoman megfogta. - Csak érezzük jól magunkat, akármivel is töltjük az időt. A többi nem számít - mondta kedvesen, mire én csak elmosolyodtam és bólintottam.

Miután befejeztük a vacsorát úgy döntöttünk, hogy ideje hazaindulnunk. Későre járt már, és reggel várt minket a munka. De nem akartam erre gondolni, mert még mindig az este hatása alatt voltam. Az úton hazafelé menet is folyton ezek az emlékek peregtek a szemem előtt. Valamiért viszont a tükör előtti kis incselkedésünk újra és újra felidéződött bennem. A sokadik ilyen után eszembe jutott valami, amivel talán sikeresen visszavághatok neki. Indulás előtt nem voltam biztos abban, hogy megjátszom majd ezt, de talán egy próbát megér.

- A következő kis leágazásnál lehúzódnál? Nem érzem jól magam és jól esne egy kis levegőzés - mondtam nagyot sóhajtva és igyekeztem kontrollálni a hangom és kitartani, hogy ne nevessem el magam.

- Persze - felelte Ákos aggódva, majd a kezemért nyúlt. - Rosszul vagy?

- Nem vészes, csak levegőre van szükségem - feleltem halkan, és próbáltam tovább játszani. Nem volt egyszerű, mert az aggódása miatt azonnal felébredt a lelkiismeretem. De ekkor eszembe jutott az, amit a tükör előtt művelt velem. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is a lelkiismeret furdalásom.

Pár percen belül szerencsémre egy kis földút vezetett le a főútról, amire nem habozott Ákos letérni. Türelmesen megvártam míg félreállt és leállította a motort. Amint ezzel végzett azonnal felém fordult és aggódva fürkészett. Alig bírtam nem mosolyogva felé fordulni. Annyira aranyos volt, ahogy aggódva nézett engem, hogy egy másodpercre ismét feléledt a lelkiismeretem. De csak egy másodpercre! Nem bírtam tovább és elmosolyodtam. Ő döbbenten nézett rám, mert nem értette, hogy mi a fene ütött belém.

- Nincs semmi bajod, igaz? - kérdezte értetlenül, mire én elnevettem magam. Legnagyobb döbbenetére kikapcsoltam a biztonsági övet és mire észhez tért volna, már az ölében ültem.

- Hé, hé, mit művelsz? - kérdezte elfúló hangon, amikor rájött, hogy mire ment ki a játék.

- Aki piszkosul játszik, azt piszkosul átverik - mondtam mosolyogva, majd szenvedélyesen elkezdtem csókolgatni a nyakát.

- Biztos vagy te ebben? - kérdezte halkan, mire én kíváncsian ránéztem. Láttam rajta, hogy egyre jobban elveszti fejét, ami nekem csak egy elégedett mosolyt csalt az arcomra.

- Mire célzol? - kérdeztem tőle és közben egy újabb szenvedélyes csókot adtam a nyakára. A kezem pedig útra kelt és sikeresen kigombolta az ingje legfelső gombját.

- Azt hiszed, hogy csak rád voltak hatással a mai kis játszadozásaink? - kérdezte zihálva és közben a keze a derekamra tévedt és szorosan magához húzott.

- Tisztában vagyok azzal, hogy nem - nyögtem bele az ajkaiba és a nyomaték kedvéért kéjesen az ágyékához préseltem magam.

- Gondold meg mit csinálsz, mert ha elveszítem a fejem... - mondta fenyegetően, de a tekintete már rég arról árulkodott, hogy elveszítette a fejét. - Otthon terveztem a folytatást, így nincs nálam óvszer.

- Öreg hiba, ezért még számolunk majd - mondtam fenyegetően és közben még egy gombot kikapcsoltam az ingjén.

- Gitta - mondta fejcsóválva és közben a kezeim után kapott és szorosan megfogta mindkettőt. Tudtam, hogy mennyire össze kellett szednie magát, hogy ezt képes legyen megtenni, de nem érdekelt. Most majd megtudja, hogy kivel van dolga, ezt nem hagyom annyiban! Az adu ászt még nem állt szándékomban felmutatni.

Csak elmosolyodtam és még közelebb hajoltam az ajkaihoz és kéjesen suttogtam az ajkába azt a két szót, amitől tudtam, hogy képtelen lesz tovább visszafogni magát.

- Őrülten kívánlak!

A nyomaték kedvéért lágyan beleharaptam az alsó ajkába és még szorosabban a lüktető ágyékához préseltem magam. Elégedetten elmosolyodtam, amikor egy fájdalmas sóhaj hagyta el az ajkait. De csak ennyi volt... Nem? Szóval még mindig képes visszafogni magát? Akkor folytassuk!

- Megőrülök, ha nem teszel most rögtön magadévá - nyögtem ismét az ajkaiba és ezúttal a nyelvemmel simítottam végig az ajkát. Ha a kezem le is fogta, azt nem tudta megakadályozni, hogy beszéljek, vagy hogy a testemmel úgy hozzá préseljem magam, hogy az őrjítő legyen mindkettőnk számára.

- Kérlek... - sóhajtotta már-már könyörgően az ajkaimba. - Fejezd most be.

- El sem tudod képzelni, hogy mennyire vágyom rád... Hogy magamba fogadhassalak... Hogy közben csókolhassam az ajkad... És veled éljem át a gyönyört.... Újra... És újra... És újra - nyögtem ismét az ajkaiba, mire végre megadta magát és hevesen az ajkaim után kapott. A kezeimet azonnal elengedte és szorosan magához ölelte. Annyira boldoggá tett, hogy nyertem, hogy nem tudtam megállni azt, hogy ne nevessem el magam. Ákos váratlanul elhajolt az ajkaimról és értetetlenül nézett rám. Én óvatosan közelebb préseltem magam a felsőtestéhez, majd legnagyobb döbbenetére hátranyúltam és egy óvszert vettem elő a farzsebemből. Áldottam az eget, hogy otthon indulás előtt a zsebembe is tettem egyet. Sokkal nagyobb döbbentet varázsoltam így az arcára, mintha a táskámból kellett volna most előkeresnem.

Láttam, hogy Ákos számára szép lassan minden megvilágosodik. A szemei olyan gonoszul csillogtak, hogy ezzel csak még szélesebbre növesztette a mosolyt az arcomon.

- Teee! - mondta összeszűkült szemmel, de egyáltalán nem volt benne semmi fenyegető, mert a mosolyt ő sem tudta eltűntetni az arcáról.

- Hallgatlak - feleltem ártatlanul, majd beharaptam az alsó ajkam, és szaporákat pislogva néztem rá. Ő csak elnevette magát, majd szorosan magához ölelt és legnagyobb döbbenetemre kinyitotta a kocsi ajtaját. Fogalmam sincs, hogy miként tudta kivitelezni ezt, de velem együtt kiszállt az autóból. Óvatosan letett a földre, majd a kocsi oldalának passzírozott.

- Valaki játékos kedvében van ma - mondta mosolyogva, és közben elvette a kezemből az óvszert és a zsebébe süllyesztette. Utána megfogta a kezeimet, belekulcsolta az övét és a fejem mellett az autóhoz fogta őket. Hm, szóval ez volt az előnye a magas kocsiknak... Azt hiszem ezentúl szeretni fogom a magas autókat.

Ákos szorosan hozzám préselte magát, amire én csak egy kéjes sóhajjal tudtam válaszolni.

- Látom te is abban vagy - feleltem elfúló hangon. Azt hiszem, most megkapom a magamét az előbbi kis magánakciómért. Tudtam, hogy nyertem, de most rajta volt a sor, hogy a helyére billentse az egóját, amit perpillanat egyáltalán nem bántam. Óvatosan a nyakamra hajolt, majd gyengéden végigcsókolta. A testem azonnal végigremegett a jól eső érintésbe, mert tudtam, hogy ezúttal nem csak ennyit fogok kapni. Még szerencse, hogy csak két keze van, én pedig képes vagyok egy lábon is állni. Óvatosan felemeltem a bal lábam és mire ő észbe kaphatott volna, a csípőjére emeltem és amennyire csak bírtam, szorosan magamhoz húztam őt. Egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy emiatt egy édes sóhaj szakadt fel mindkettőnk torkából. De azon egy kicsit megdöbbentem, hogy Ákos elengedte a kezeimet és szenvedélyesen az ajkam után kapott. A lábam leemelte a derekáról, majd a hátsó ajtóhoz húzott és csak ott vált el az ajkaimtól. Kinyitotta az ajtót, és meg sem várva, hogy bármit is mondjak vagy tegyek, beszállt a kocsiba, és azonnal magával húzott. Amint becsuktuk az ajtót elnevettem magam, mire ő megcsóválta a fejét, majd egy csókkal azonnal betapasztotta a számat.

Azt hiszem nem kell részleteznem, hogy ezután milyen sebességgel kerültek le rólunk a ruhadarabok. Egy cseppet sem állítom, hogy a legideálisabb helyszín szeretkezésekhez az autó hátsó ülése, de valamiért mégis csak a második orgazmusunk után voltunk képesek elszakadni egymástól.

- Most végül ki vadászott le kit? - kérdeztem nevetve, amikor már a felsőmet vettem vissza.

- Nem mindegy? - kérdezte Ákos szem forgatva, de közben ő is csak mosolygott.

- Nem, egyáltalán nem az - feleltem kötekedve, de mindketten tudtuk, hogy csak viccelek, mert ez egyáltalán nem a versenyről szólt.

- Van még egyéb terved, vagy ráérünk otthon folytatni? - kérdezte nevetve.

- Nos, azt hiszem most már kibírom hazáig - mondtam elgondolkodó fejet vágva, de amint ránéztem elnevettem magam. - A kocsid hátsó ülése nem éppen a legkényelmesebb, szóval most már kibírom hazáig.

- Hé, ne bántsd szegény autómat, igenis jól szolgált ma este - mondta sértetten, amire csak hangosan felnevettem. A mosoly persze az ő arcán is megjelent.

- Igaz, kitett magért, a gazdájával együtt - mondtam incselkedve.

- Valóban? - kérdezte felcsillanó szemekkel és közben átölelte a derekamat és magához húzott.

- Ne kérd azt, hogy kezdjem el magasztalni a teljesítményed, mert nem fogom - mondtam neki nevetve. Túlságosan is nyílt lapokkal játszott, így pontosan tudtam, hogy mire ment ki a játék.

- Ha ennyire nem vagy megelégedve...- kezdte leszegett fejjel, de én azonnal félbeszakítottam, mert nem akartam ebbe a játékába belemenni. Ha a fejét csalódottan le is hajtotta, láttam rajta, hogy ez is csak vicc a részéről. Nagyon is jól tudja, hogy semmi okom nem lehet a panaszra. Ha tudná mennyire nincs... Nos akkor tényleg elszállna magától.

- Pontosan tudod, hogy mennyire meg vagyok elégedve veled - vágtam a szavába, mire végre visszaköltözött az az aljas módon elrejtett vigyor az arcára. - Most jobb? - kérdeztem piszkálódva.

- Tökéletes - felelte nevetve, majd adott egy forró csókot, és kézen fogva kiszállt velem a kocsiból. Mindketten visszaültünk a helyünkre, majd immár nyugodtan folytattuk vissza az utunkat Budapestre.

Azt hiszem, hogy ezt a napot nem csak ő, de én sem fogom soha elfelejteni. Emlékezetes szülinap volt, az egyszer biztos, de nem csak neki, nekem is.

*

Ákoshoz mentünk vissza, és mindketten fáradtan sétáltunk fel a lakásba.

- Nekem ideje lenne hazamennem - mondtam nagyot sóhajtva, amikor az ajtaja elé értünk. - Nagyon késő van már, és reggel kirúg a főnököm, ha elkések - tettem hozzá mosolyogva.

- Micsoda egy szörnyű főnököd lehet - mondta Ákos szem forgatva, majd amint kinyitotta az ajtót felém fordult és lágyan átölelt. - És ha a főnököddel együtt késnél el? - kérdezte kedvesen, és olyan aranyosan, hogy azt éreztem, a szívem menten folyékonnyá válik és egyszerűen elolvad.

- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdeztem aggódva.

- Micsoda? - kérdezett vissza kíváncsian.

- Máris nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat... Úgy értem... Hivatalosan még mindig férjnél vagyok... Ha kiderül, hogy te és én... Mindkettőnk a munkája veszélybe kerülne.

- Nem azt mondtam, hogy kézen fogva sétáljunk be a céghez - mondta fejcsóválva. - De ha nem akarsz maradni, megértelek.

- Egy szülinapos ilyen aranyos kérésének nem lehet nemet mondani - mondtam elmosolyodva, és közben gyengéden végigsimítottam az arcát. Ő kellemesen lehunyta a szemét és mosolyogva a kezembe fektette. - Mit műveltél velem? - kérdeztem hitetlenül és közben megráztam a fejem.

Ákos lassan kinyitotta a szemét és aggódva nézett rám.

- Mire célzol ezzel?

- Hát... Egyszerűen... Nem tudom... Nem ismerek magamra.

- És ez baj? - kérdezte aggódva.

- Nem, egyáltalán nem az.

Óvatosan közelebb léptem hozzá és a nyakánál fogva átkaroltam. Ő lágyan a derekamra csúsztatta a kezét és úgy ölelt magához.

- Kifejted ezt bővebben? - kérdezte halkan és közben fürkészve merült el a tekintetemben.

- Egyszerűen... Teljesen más minden. Az, hogy ennyire megőrülök a közeledben és bármire képes vagyok... Hogy felforr a vérem, ha hozzámérsz... Ez mind semmi ahhoz képest, amit akkor érzek, amikor ilyen mélyen a szemembe nézel és azt a csillogást látom benne, ami remélem, hogy az enyémben te is látsz.

- Mindig látom - felelte elmosolyodva és lágyan megsimogatta az arcom. - Ez az a csillogás, amiért tűzbe mennék, bármikor. Érted...

- Látod, erről beszélek - mondtam fejcsóválva és elmosolyodva. - Akárhányszor ezt csinálod... A szívem kiugrik a helyéről és... Ezt egyszerűen imádom. Ez lenne a szerelem?

- Azt hiszem igen - felelte elmosolyodva és egy lágy csókot adott a homlokomra, magához ölelt és az állát a fejemen megtámasztva folytatta. - Amikor azt érzed, hogy megőrülsz, ha nem tarthatod a másikat a karodban és nem ölelheted... Amikor megszakad a szíved, ha őt sírni látod... Amikor ölni tudnál, mert őt bántotta valaki... Amikor képes vagy annyira önzetlen lenni, hogy lemondasz róla, csak hogy ő boldog legyen... Amikor képes lennél a világot is odaadni neki, csak hogy egy apró mosolyt láss az arcán... Amikor olyan dolgokra vagy képes miatta a szexben, amikről nem is hitted, hogy képes vagy rá... A szerelem annyira összetett dolog, hogy szinte lehetetlen megmagyarázni... Én csak próbáltam elmondani azt, amit én érzek.

A levegőt egyre csak kapkodtam és kapkodtam és kapkodtam... Alig bírtam lélegezni... Minden szava édes bizsergésbe vonta a szívem és azt hittem, hogy szétfeszíti a mellkasom, olyan óriásira nőtt. És a könnyeim... A könnyeim az ég tudja már mióta folytak.

- Minden amit elmondtál - kezdtem szipogva, de a sírástól alig bírtam beszélni... - Ez... Minden szó igaz... Minden. Annyit felejtettél még ki, hogy képes vagy a másikért bármilyen őrültséget megtenni, amit azelőtt ép ésszel sose tettél volna meg.

- Pontosan - felelte kedvesen. Még egy csókot nyomott a homlokomra majd a szemembe nézett. A kezét az állam alá tette és olyan áhítattal nézett a szemembe, hogy éreztem, a szívem minden apró porcikája beleremeg. - Nem érdekel Gitta, hogy mi ez. Amíg ezt érzem, semmi sem számít. Egy dologban viszont teljes mértékben biztos vagyok. Szeretlek!

Bamm... Bamm... Bamm... Csak ennyit hallottam a mellkasomban dübörgő szívemből, de azt olyan hangosan, hogy azt hittem megsiketülök tőle. Próbáltam felfogni azt, amit mondott... Egyszerűen képtelen voltam felfogni. Azt pedig, hogy ez nem egy álom, én valóban itt állok a karjaiban és azt mondta, hogy... Hogy... Szeret... Szeret!

A könnyeim egyre jobban folytak és a szívem teljesen égni kezdett. Sokkal forróbban, mint eddig valaha. Azt hittem, hogy egy katlanná vált, aminek az lett a szent célja, hogy a mellkasomból kiindulva elégessen. És valóban... Pontosan ezt tette. Pontosan úgy, mint eddig mindig. A különbség az, hogy most már minden, a kettőnket égető tűznek az okát tisztán láttam. Szerelem...

- Én.. Én... - kezdtem elfúló hangon, de alig bírtam folytatni. Ákos fürkésző tekintettel nézett rám, és a szemei még mindig izzottak, ahogy rám nézett. - Nem tudom elmondani azt, amit most érzek... Erre nem elég az a szó, hogy szeretlek... Nincs rá szó, ami kifejezné azt, hogy mennyire!

- Nem kell ennél jobban kifejeznünk - mondta kedvesen és csillogó szemekkel. - A többiről a tettek gondoskodnak.

Amint ezt végigmondta lágyan elmosolyodott, és megsimogatta az arcomat. Óvatosan közelebb hajolt hozzám és olyan lágyan csókolt meg, hogy tényleg azt hittem, ott helyben, a folyosó közepén elolvadtam. A szívem őrülten zakatolt és olyan boldogság költözött bele, amivel azt hiszem képtelen voltam megbirkózni. A könnyeim folytak, de már nem érdekelt. Szerettem... Olyan mélyen szerettem, mint még életemben soha. Az életem új értelmet kapott, és ezek után már semmi sem tudott érdekelni, csakis ő. Mindennek csak vele volt értelme.

Következő rész