Bűnös vágyak - 44. fejezet

Ebéd előtt a már-már szokásosnak mondható vendégem sem maradt el. Melinda mosolyogva állt az ajtóm előtt és fejcsóválva nézett engem. Végül szó nélkül belépett az irodámba és köszönés nélkül leült az asztalom előtti székre.

- Hát te min mosolyogsz ennyire? - kérdeztem értetlenül, de ugyanúgy mosolyogtam én is.

- Gondolom azon, amin te - felelte nevetve, majd közelebb hajolt hozzám. - Na mesélj, milyen volt a hétvégétek?

- Micsoda? - kérdeztem tőle döbbenten, mire ő csak az égbe emelte a tekintetét.

- Ne fáradj a további titkolózással, mert mostantól nyitva tartom a szemem. Mivel a hétvégén elérhetetlen voltál, gondoltam, hogy Ákost kérdezem meg, hogy mennyire sikerült kijózanodnod, miután szombat éjjel leléptem - mondta olyan kaján mosollyal az arcán, hogy szinte biztos voltam abban, hogy már mindenről tud.

- Ti... Beszéltetek? - kérdeztem értetlenül.

- Mégis mit gondoltál? Idejön nekem az új főnök, behálózza a barátnőmet, én meg csak csendben lesem az eseményeket? Na persze, ne is álmodj róla - mondta rosszallóan, de persze láttam rajta, hogy csak ugratott. - Nézd, nem fogok beleszólni abba, hogy mit csinálsz, én csak azt szeretném, ha boldog lennél. Aggódtam érted, hogy mi történt vasárnap, ezért kerestelek az otthoni számotokon. Azonnal összeállt a kép, amikor Gábor mondta, hogy még nem értél haza.

- Összeállt? - kérdeztem félve.

- Jaj, ne légy már ilyen, Ákos hamarabb megtört mint te! Te már túl jól hazudsz, ideje visszavenned - mondta ugratva, mire én csak döbbenten néztem őt. - Szóval, a lényeget már tudom. De ennél is fontosabb, hogy te most hogy érzed magad? Költözés hogy sikerült? Gábor hogy fogadta mindezt?

- Ákos elmondott mindent, nem? - kérdeztem mosolyogva. - Akkor minek faggatózol?

- Azt azért nem mondanám, hogy mindent. Így is harapófogóval kellett belőle mindent kihúzni. Azt hiszem, hogy ha nem lennék a legjobb barátnőd, a tegnapi után már nem lenne munkám - mondta nevetve. Azt hittem rosszul hallok. Micsoda? Te jó ég, mit művelt vajon Melinda?

- Mit csináltál szegénnyel? - kérdeztem aggódva. - Nekem nem is említett semmit sem.

- Jaj, mert nincs is mit. Már megint annyira aggódsz - mondta nagyot sóhajtva. - Na jó, röviden elmondom, hogy mi volt, mert addig úgyse leszek képes értelmes válaszokat kihúzni belőled. Szóval tegnap a megbeszélés után bementem hozzá, és megkérdeztem, hogy volt-e valami baj szombat este, miután leléptem. Tudod, nem bírtalak elérni vasárnap, tegnap pedig költöztél és a munkahelyről nem akartalak hívni. Tudtam, hogy nem aludtál otthon, és vasárnap délben még sehol sem voltál. Ákos nem nagyon tudott erre mit mondani, és mivel már nem igazán volt értelme titkolóznia előttem, elmondta, hogy valóban nála kötöttél ki szombat este.

Éreztem, hogy fülig pirulok, ami valószínűleg feltűnőbb volt, mint hittem, mert Melinda hangosan felnevetett.

- Legalább az arcod nem tud hazudni - mondta mosolyogva. - Rád sem lehet ismerni. Teljesen kivirultál. Ákos egészen jól leplezi, de persze négyszemközt, ha már számon kérem, akkor belőle is könnyű olvasni.

- Olvasni? - kérdeztem értetlenül.

- Mióta megtudtam, hogy mi van köztetek, kicsit más szemmel nézek rá én is. És azóta ő sem olyan karót nyelt velem, szóval tényleg igazad volt. Teljesen normális ember, csak nagyon zárkózott és csak kevés embernek mutatja meg önmagát. Jól látom, igaz? - kérdezte mosolyogva.

- Igen, nagyon jól - mondtam mély levegőt véve és megtámasztottam a fejem az asztalra könyökölve.

- Szóval, válaszolsz végre? - kérdezte nevetve. - Hogy vagy?

Én csak elmosolyodtam, majd végül feleltem neki.

- Azt hiszem, hogy nagyon is jól. Tegnap elköltöztem és lezártam a múltamat végleg. Ma pedig egyenesen az ügyvédemtől jöttem, beadtam a válókeresetet.

- Nem tétováztál - mondta elismerően Melinda. - És Ákos?

- Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül.

- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád mit kérdeztem - felelte fejcsóválva. - Vele hogy vagytok? Elvégre is mégiscsak megtört a jég köztetek, úgy értem valahogy nála kötöttél ki vasárnap hajnalban.

- Miért kell ezt részletezni? - kérdeztem értetlenül. - Nem látszik, hogy mennyire boldog vagyok? - kérdeztem nevetve, mire ő is velem együtt felnevetett.

- Szörnyű vagy - mondta nevetve. - De örülök, hogy végre úgy tűnik egyenesbe jössz. 10 éve ismerlek, de csak most látlak igazán boldognak egy férfi mellett.

- Ennyire látszik, hogy ez más? - kérdeztem tőle döbbenten.

- Igen, én legalábbis nagyon is jól látom - mondta kedvesen elmosolyodva. - Örülök, hogy mertél lépni.

- Képtelen voltam tovább hazudni magamnak - mondtam fejcsóválva. Melinda csak helyeslően bólintott, majd mély levegőt vett. Aj-jaj, rosszat sejtek... Még nincs vége...

- Ákostól nem mertem tegnap megkérdezni a dolgot, de... Gábor... Nem jött rá a dolgokra? Csak egyszerűen otthagytad és ennyi?

Keserűen elhúztam a számat, majd úgy döntöttem, hogy nem titkolok most már előtte semmit sem. Oldalra fordítottam az arcom, hogy tökéletesen láthassa a bal oldalát. Reggel nem kentem fel valami sok sminket, szóval ha valaki nagyon akarta, észrevehette

- Megütött? - kérdezte döbbenten Melinda. - Gábor megütött?!

- Csitt, halkabban az ég szerelmére! - szóltam rá suttogva, mire egy picit láttam, hogy visszafogja magát.

- Elmondtad, vagy meg tudta, vagy mi a franc történt Gitta? - kérdezte aggódva.

- Mindkettő - feleltem nagyot sóhajtva. - Igazából te buktattál le - mondtam mosolyogva, mire ő döbbenten a szája elé kapott.

- A telefon... Vasárnap délben... - mondta maga elé döbbenten. - Istenem... Ne haragudj... Akkor nem is gondoltam arra, hogy esetleg...

- Semmi baj, már túl vagyunk rajta és végül mindent békésen lezártunk Gáborral. Tényleg mindennek vége.

- És Ákos? Ő egy szóval se mondta ezt.

Mély levegőt vettem, mert úgy láttam, hogy ezt nem úszom meg egykönnyen, most jön a következő téma, amit ha részletezek, estig itt ülünk majd.

- Na jó, rövid leszek, mert lassan ideje ebédelni mennünk. Szóval Ákosnak nem mondtam el a dolgot. A telefonom nála maradt, ezért nem értél el. Vasárnap este hívtam a mobilom és a volt felesége vette fel a telefonját. De Ákos addigra már sehol sem volt, mert közel egyszerre indultunk el tőle vasárnap délután. Én haza, ő a húgához ment. Nos a volt felesége... Azt hiszem elég, ha annyit mondok, hogy az a fajta üresfejű, sekélyes plázacica, akit képes lenne az ember egy kanál vízben megfojtani. Eleinte nem láttam át rajta és azt hittem, hogy Ákos átvert, így a nővel találkoztam, hogy visszakérjem a telefonom. Mivel szócsatában nem nyert a kis aranyos, ezért más eszközökhöz folyamodott - mondtam nevetve. - De abban is alulmaradt, így Ákosnak lehetősége volt egy kis amazon harcba bepillantani, ahogy ő mondta.

- Micsoda? - kérdezte hüledezve Melinda. - Te összeverekedtél a volt feleségével? De te soha...

- Hidd el, ezt a nőt még te is megtépted volna - feleltem nevetve. - Na de nem ez a lényeg. Ákos ezek után szerencsére azt hitte, hogy Szilvitől kaptam a pofont. Csak ma reggel mondtam el neki az igazat, és hidd el, nem volt egyszerű lenyugtatnom. Gáborral magam akartam mindent rendezni, nem akartam, hogy Ákos esetleg belefolyjon. Így viszont jobb, hogy csak ma tudta meg a dolgot.

- Hát ez... Ez nem semmi... Két napig nem beszélünk és felfordul körülötted a világ...

- Nekem mondod? - kérdeztem szem forgatva, de hamar elmosolyodtam. - De szerencsére jó irányba fordult.

- Szerencsére - mondta Melinda még mindig döbbenten. - Nem térek magamhoz. Te tényleg megverted az ex-ét?

- Lépj már túl rajta - feleltem nevetve. - Mondom, hogy borzalmas egy nő. Nem is csodálom már, hogy ennyire zárkózott és óvatos lett utána Ákos, teljesen megváltozott Szilvi és tönkretette őt.

- Hát azok után, amiket mondtál... Én sem csodálom - felelte elmerengve.

- Na jó, hagyjuk már a témát, inkább menjünk ebédelni, mielőtt éhen halok - feleltem határozottan, majd felpattantam a székemből. Melinda is így tett, de az ajtónál még mosolyogva felém fordult.

- Igenis harcos amazon - mondta nevetve, mire én csak mérgesen belecsíptem az oldalába.

- Indulás! - mondtam neki nevetve és kitessékeltem az ajtón.

Jó kedvűen és nevetve indultunk le az ebédlőbe és végre napok óta azt éreztem, hogy tényleg minden a lehető legjobban alakul és ez már csak jobb és jobb lehet. Melinda végre mindent tudott, Gáborral lezártam a házasságom és Ákos... Hm, nos igen. A jó szó szerintem az rá, hogy imádom!

Következő rész