Bűnös vágyak - 38. fejezet 18+

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni Nektek, hogy ilyen sokan írtatok nekem az előző fejezet miatt.:) Borzasztóan örülök neki, mert az a fejezet különösen kedves a szívemnek. Már olvashattátok a válaszaim közt azt, hogy azért van ez így, mert az volt a legelső fejezet, amit megírtam a történetből, és arra építettem később rá mindent.:)

Most pedig folytatódik a történet úgy, ahogy páran sejtettétek is. Egy kicsit új irányt veszünk, és szó szerint egy új fejezet nyílik a főhőseink életében. De hogy minden szép és happy end lesz ezután, arra még ne számítsatok. Messze még az út vége.:)

És még valami. A héten átléptük a bűvös 10.000-es számot, ezért hálából Nektek a héten két fejezet érkezik majd. Egy ma, egy pedig vasárnap délben.:) Ez alkalomból pedig új design-t is hoztam Nektek.:)

Jó olvasást Mindenkinek:)

Morwen

Már jócskán hajnalodott, amikor elnyomott minket Ákossal az álom, így majdnem dél volt, mikor mindketten felébredtünk. Kellemesen sütött be az ablakon a nyári nap, ami mintha csak növelte volna a szívemben lüktető boldogságot. Most is, mint Brüsszelben, Ákos mellkasán pihentettem a fejem, és ezúttal bátran mertem végigsimítani a csupasz mellkasán.

- Sosem változol - szólalt meg halkan és kedvesen, majd egy csókot nyomott a hajamra. Én elmosolyodtam és tovább simogattam játékosan a hasát és a mellkasát, és közben egy pillanatra sem szakítottam el a tekintetem a kezemről.

- Baj? - kérdeztem tőle, miután már vagy a tizedik kört tette meg a kezem rajta.

- Egy szóval sem mondtam - felelte nevetve, majd váratlanul szorosan magához ölelt, de csak azért, hogy a következő pillanatban maga alá fordítson. Csillogó szemekkel nézett rám és közben mosolyogva fürkészte az arcomat. Éreztem, hogy a mellkasomban apró kis pillangók kezdenek el repdesni, és még a levegővételről is megfeledkeztem miattuk. Csak akkor bírtam levegő után kapni, amikor Ákos ajka már csak pár centiméterre volt az enyémtől. Megéreztem az édes és simogató leheletét és még mielőtt bármit is tehetett volna, megszüntettem a köztünk lévő távolságot.

Olyan érzésem volt, mintha ezer éve nem kaptam volna a csókjából, így nem is csodálkoztam azon, hogy mindketten belenyögtünk az édes köszöntő csókba. Egyáltalán nem volt a terveimben a reggeli szeretkezés, de azt hiszem, mindketten egy pillanat alatt felizzottunk a másikért. A magam részéről ebben biztos voltam, és Ákosnál is a vágy érezhető jeleit fedeztem fel. Azt hittem megőrülök, ha nem forr össze azonnal a testünk, de ő csak türelmesen várt, csókolt, ölelt és simított végig a jobb kezével mindenhol. Mikor már vagy tíz perce ez ment, zihálva szakadtam el az ajkaitól.

- Kérlek! Ne kínozz - nyögtem ki alig hallhatóan, mire ő komoly arccal mélyen a szemembe nézett.

- Nem kínozlak - mondta a szája szegletében csibészül ott lapuló mosollyal. - Én csak szeretgetlek. Olyan rég volt már rá lehetőségem - mondta letörten, de én erre csak mérgesen fújtam egyet.

- Alig 5-6 órája volt rá utoljára alkalmad - vágtam a fejéhez a tényeket. Éreztem, hogy a vágyam szép lassan frusztrációba csap át, és ezt talán végre ő is észrevette.

- Na de azelőtt - mondta elgondolkozva, mire még fájdalmasabban felnyögtem. - És ne felejtsük el, hogy te kezdted reggel.

- Micsoda? - kérdeztem felháborodva. - De hát még aludtál.

- Ebben te ne legyél olyan biztos - mondta elmosolyodva, majd az ajkamra hajolt de én tüntetőleg elfordultam tőle. Ez egy cseppet sem szegte kedvét, mert a következő pillanatban hirtelen elmerült bennem.

Abban a másodpercben teljesen elvesztettem a kontrollt magam és a testem felett. A hátam automatikusan ívbe feszült és olyan kéjes nyögés szakadt fel a torkomból, amit nem is tudtam, hogy képes vagyok kiadni. Egy pillanatra Ákos szemébe néztem, amiben olyan tűz izzott, ami még inkább elvette az eszem.

- Kérlek! Óvszer... - nyögtem halkan az ajkaiba. - Veled együtt akarom... Orgazmus... - szakadtak ki belőlem az értelmetlen szavak és fogalmam sincs, hogy egyáltalán bármelyiknek is lett volna értelme. Tudtam jól, hogy mit akartam Ákosnak mondani, de egyáltalán nem sikerült megfogalmaznom azt, amit akartam. De talán mégis, mert egy utolsó mély lökés után kiszállt belőlem, és én abban a pillanatban azt hittem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Őrjített a hiánya és úgy kapkodtam levegő után, mintha a víz alá préselt volna valaki. Így is éreztem magam egészen addig, míg egy perc múlva Ákos vissza nem bújt hozzám, de ezúttal nem helyezkedett fölém, hanem oldalt mellém könyökölt.

- Szóval, nem fejezted be amit mondani akartál - mondta halkan és végigsimított az arcomon.

Én hitetlenül néztem rá, mert nem bírtam felfogni, hogy miként képes visszafogni magát ismét és miért nem őrül meg legalább annyira, hogy abbahagytuk, mint én. A döbbent arcom látva csak még szélesebben elmosolyodott, ami csak még jobban fokozta a döbbenetem. Játszik velem... Mi?! Ákos játszik velem?! Na nem, ezt nem ússza meg szárazon. Fogalma sincs, hogy kivel van dolga, ezt még megkeserüli majd. Azt ne is várja, hogy majd könyörögni fogok neki. Ennél sokkal piszkosabbul tudok én is játszani.

Oldalra fordultam én is, majd elmosolyodtam, ami inkább szívből jövő elégedett, kicsit gonosz mosoly volt. Ákos mosolya azonnal halványabb lett és egy pillanatra döbbenetet láttam a szemeiben.

- Szóval mit szerettem volna mondani? - kérdeztem tőle kéjesen és közben a beharaptam az alsó ajkam, majd finoman végigsimítottam a nyelvemmel a felsőt. - Fogalmam sincs, valami kiverte a fejemből. Csak tudnám mi lehetett az - mondtam elgondolkodó fejet vágva.

- A fagyi visszanyal? - kérdezte Ákos a kedvenc sármos vigyorommal az arcán. Utáltam, amikor kihasználta a macsós oldalát, bár tény, hogy megőrjített, de jó értelemben. Ő ezt pontosan tudta, és nem habozott használni eme tudását.

- Nem szokása, de ezúttal, lehetséges - mondtam mosolyogva, majd érzékien végigsimítottam a hasától, egészen az arcáig.

- Nem gondolod, hogy túl sokat vártunk egymásra és kínoztuk a másikat, hogy most ilyen erőfitogtatásba kezdjünk? - kérdezte tőlem felvont szemöldökkel.

- Nem kellett volna elkezdened - mondtam félvállról, mintha nem is annyira érdekelne a dolog.

- Te kezdted - mondta mosolyogva, mire én az égbe emeltem a tekintetem.

- Te pedig folytattad - vágtam rá ellenkezve.

- Te pedig nem akarod abbahagyni - vágott vissza mosolyogva.

- Ákooos! - mondtam nevetve, majd hirtelen a hátára döntöttem és rámásztam. Láttam, hogy a szemei azonnal elködösülnek és ha lehet még nagyobb vággyal nézett rám.

- Látom a kezedbe vetted az irányítást - mondta mosolyogva, mire én az égbe emeltem a tekintetem.

- Elég lett volna ha csak kimondod, hogy ezt akarod, és megspóroltunk volna húsz perc kínzást, amit valami mással is eltölthettünk volna.

- Valóban? Mi mással? - kérdezte csibészes mosolyával. - Mellesleg nekem teljesen mindegy hogy miként, a lényeg, hogy együtt lehessünk - mondta kedvesen, majd óvatosan a hajamba túrt, és magához húzott. Gyengéden ért az ajkaimhoz, amivel csak azt érte el, hogy a gondolataim azonnal tovaszálltak, és már csakis ő volt előttem. Lassan és érzékien fogadtam magamba Ákost, ami mindkettőnknek egyet jelentett a kéjjel. Óramű pontossággal remegett végig a testünk, amikor végre újra egyesültünk és már csak mi léteztünk, minden más lényegtelen volt. Egy kicsit zavarónak éreztem a tegnapi után az óvszert és pontosan tudtam, hogy miért nem akarta Ákos sem. Fergeteges érzés úgy együtt lenni, hogy a másik minden apró porcikáját érezhetem.... Most ez nem adatott meg, de nagyon jól tudtam, hogy mi az a plusz, amit ehelyett kaphatunk majd. De nem akartam ezen gondolkozni, képtelen voltam összefüggő gondolatokat megfogalmazni magamban, mert minden egyes alkalommal újra és újra a kéj és Ákos kötött le. Fergeteges érzés volt vele szerelmeskedni. Igen... Annyira más volt vele minden... Ilyet még férfival sose tapasztaltam és annyira mámorító volt, hogy tudtam, képes lennék hozzászokni és sose unnék meg vele semmit sem.

A kéj most is olyan erővel érkezett és szippantott magába ezúttal mindkettőnket, hogy azt hittem, végleg kiszállt belőlem minden erő. A testünk együtt remegett végig a gyönyörtől és teljesen magába rántott. Utána elgyengülve és levegő után kapkodva feküdtem Ákos mellkasán és élveztem, hogy ütemesen emelkedik alattam fel és le a mellkasa. Egyszerűen nem bírtam magamhoz térni, pontosan ugyanúgy mint hajnalban. Akkor viszont azonnal elaludtam, de ezt most nem tehettem meg, mert még sok dolog várt rám ma.

A gondolataim teljesen tovaszálltak és csak akkor tértem magamhoz, amikor már a zuhany alatt álltam és éreztem, hogy szép lassan visszatér az élet minden tagomba. Még mindig alig bírtam felfogni azt a csodálatos érzést, ami majd szétfeszítette a belsőmet. Úgy éreztem, ez már egész napra elkísér majd.

Ákossal úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha egyedül zuhanyzok, különben estig nem lépnénk ki a fürdőből, így magányosan folyattam magamra a hűsítő vizet. Mikor végre a testem is a réginek éreztem befejeztem, majd lassan felöltöztem.

- Annyira rossz, hogy el kell mennem - mondtam nagyot sóhajtva, amikor már az ajtóban álltunk mindketten. - De fél óra múlva vár a lakás tulajdonosa, hogy megbeszéljük a részleteket. Ha minden jól megy, holnap költözhetek is.

- Ezek szerint nem jössz holnap dolgozni? - kérdezte csalódottan.

- Baj?

- Nem, dehogy - mondta kedvesen, majd megsimogatta az arcomat. -  Csak rossz lesz, hogy nem láthatlak. De talán jobb is, ismét el kell kezdenünk titkolni azt, ami van köztünk.

- Igen, ez így van...

- Kibírjuk - mondta mosolyogva.

- Igen, így van. De most már tényleg mennem kell, mert elkések - mondtam nagyot sóhajtva, majd megöleltem.

- Rendben, nekem is most el kell mennem. Elígérkeztem a húgomékhoz, és valószínűleg estig velük leszek. A keresztlányom születésnapját ünnepli ma a család, ott kell lennem.

- Érezd magad nagyon jól - mondtam kedvesen, majd egy lágy csókot adtam neki. Ő viszont szorosan magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Kedden találkozunk - mondtam mosolyogva, majd kibújtam az öleléséből.

- Rendben. Ha bármi baj lenne... Tudod... Szólj azonnal - mondta komoran. Tudtam, hogy Gáborra céloz, de nem volt miért félnie. Vele lezártam mindent, a tegnapi elgyengülésem, hogy nem adtam ezt ismét világosan a tudtára, ma elrendezem vele.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Mindent megbeszéltünk, ideje kilépnie a tagadásból.

Ákos feszülten bólintott, mire én végigsimítottam az arcát.

- Nem akarom, hogy bajod legyen ebből - mondta aggódva.

- Nem lesz. Tisztában vagyok azzal, hogy tulajdonképpen megcsaltam őt... És... Nem akarom bánni, ugye érted? De ezt akkor sem érdemelte. Nem kell tudnia róla... Nem akarom bántani...

- Tökéletesen értelek - mondta megadóan, majd ismét megcsókolt. - Kedden várlak a munkahelyen - tette hozzá mosolyogva. Én csak elmosolyodtam rajta, mert hihetetlenül aranyos volt, ahogy így aggódott értem. Nagyon jól esett és valami különös boldogságba vonta a szívemet. Nagyon nehéz volt így búcsút intenem neki, de végül erőt vettem magamon, kiléptem az ajtón és magára hagytam.

Következő rész