A vasárnapot is együtt töltöttük Melindával, egészen kora
estig. Hamar elköszönt, mert már nem sok idő volt Gábor hazaérkezéséig. Úgy
döntöttem, hogy főzök valamit, amit szeret és ideje kicsit rendbe tennünk a
köztünk kialakult áldatlan állapotot. A tegnap esti buli rádöbbentett, hogy
szükségem van Gáborra és igen, valóban mellette a helyem. Szeretem őt és ő is
engem, ennél több nem is kell. Mindent megadunk egymásnak és együtt boldog
család vagyunk. Ezt mind el is tudtam képzelni, de egy kisbabát már sehogy sem
tudtam a jövőnk részének tekinteni. Ez a kép valamiért hiányzott a fejemben, és
nem is vágytam még rá, pedig éreztem, hogy már ketyeg az a bizonyos biológiai
óra.
- Gitta? – lépett be Gábor a lakásba.
- A konyhában vagyok Édes – feleltem neki hangosan.
Hallottam, hogy lepakolt mindent és azonnal a konyhába sietett.
- Szia! – köszönt mosolyogva, amikor meglátott és pár
pillanat múlva már előttem termett.
- Szia! – köszöntöttem kedvesen, majd átkaroltam a nyakát és
magamhoz húztam. Szenvedélyesen csókolt vissza és azonnal éreztem a
mozdulataiból, hogy mennyire hiányoztam neki, testileg és lelkileg is.
- Hogy sikerült az út? – kérdeztem tőle mosolyogva, amikor
elszakadtunk egymástól. A szemei már most tűzben égtek, amit annyira szerettem.
Igen, nagyon jól esett ez a fajta visszajelzés tőle, még ha nem is szándékos
volt.
- Minden rendben volt, sikerült elintéznem azt, amiért
mentem. És nálad mi újság van, hogy telt a hétvége?
- Melindával töltöttem az egész hétvégét, nemrég ment el.
Tegnap egész nap vásároltunk, utána pedig elmentünk szórakozni – mondtam neki
feldobva és közbe visszatértem a pörkölt kavargatásához.
- Szórakozni? Azt hittem már unod a bulikat – felelte
mosolyogva és közben leült az asztalhoz.
- Melindával jobban élvezem a bulikat és kikapcsolni is más
vele. És most legalább nem kényszer parti volt, mint múlt hétvégén – feleltem
neki elhúzott szájjal.
- Hát igen, a szüleid már csak ilyenek, jobb ha ezen nem
rágódsz.
- Nem rágódok, csak elmondtam, hogy miért volt szükségem egy
csajos hétvégére – mondtam jobb kedvűen mert örültem, hogy túlléptünk a témán.
- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. És hány pasi akart
felcsípni? – kérdezte mosolyogva Gábor. Tudtam, hogy bízik bennem, így ezt
inkább csak azért kérdezi, hogy büszkeséggel töltse el, hogy hány férfi fordul
meg az ő kis felesége után.
- Csak egy, de őt hamar lekoptattam – feleltem nevetve. –
Melinda a barátját nézte ki, de hamar lerázta ő is.
- Szóval akkor nem unatkoztatok. És látom, hogy feldobódtál,
aminek nagyon örülök. Téged is megviselt ez a harmincas szám, kár tagadnod.
- Igen, igazad van, nem tagadom – feleltem elgondolkodva. –
Való igaz, ez a hetem nem volt valami kellemes. Sok minden összejött és ezért
voltam annyira feszült. De mielőtt még megkérdeznéd, nem gondoltam meg magam a
gyerek témában, szóval el se kezd.
- Tudom, nem kell aggódnod, tiszteletben tartom a
döntésedet, és ígérem, türelemmel leszek – felelte kedvesen, majd felállt az
asztaltól és újra átölelt. Én mosolyogva magamhoz szorítottam és a fejem a
vállán pihentettem. Jól esett ez a fajta meghittség, és ebben a pillanatban úgy
éreztem, hogy ez elég is lesz nekem. Annyi mindenen mentünk már keresztül
ketten, felépítettük a mi saját kis életünket és szükségünk van egymásra.
Szeretjük egymást, tiszteljük egymást és az apró nézeteltéréseket tekintve is,
jól kijövünk.
- Elmegyek és lefürdök, mert nagyon fáradt vagyok már –
mondta Gábor, mikor kibújtunk a másik öleléséből.
- Rendben. Mire végzel, kész is lesz a vacsora.
- Már alig várom. Imádom a főztöd – felelte mosolyogva, majd
adott egy csókot, mielőtt elindult volna ki a konyhából.
Én is elmosolyodtam, majd megterítettem és előkészítettem a
tésztát a pörkölthöz. Jól sejtettem, mire Gábor végzett, már az étel is melegen
gőzölgött az asztalon.
- Remek háziasszony vagy még mindig, és kitűnő szakács –
dicsért kedvesen vacsora közben.
- Szerintem csak hiányoltad a hazai ízeket – mondtam
ellenkezve, bár nagyon jól esett a dicsérete.
- Az meglehet. De nem volt időm főzni magamra, sőt
lehetőségem se lett volna a szállodában. Ezért a héten enyém lesz a szakács
szerep.
- Ezt örömmel átadom neked, a héten úgy is csak én főztem.
- Ezt megbeszéltük – mondta csillogó szemekkel. Ekkor úgy
éreztem, hogy minden jó végre, és helyreállt a rend. Én túl vagyok a saját
hülyeségemen és ő ezt végig jól kezelte, eltekintve persze az újabb
gyerekvitát, ami a héten volt.
Az este további része kellemesen és idillien telt. Ugyan
Gábor csalódott, amikor a menzesz miatt még ma is visszautasításra lelt, de
most már kezdtem azt érezni, hogy én is sajnálom ezt.
Elégedetten feküdtem le este az ágyunkba, és végre úgy
éreztem, hogy újra minden a legnagyobb rendben van. Ennél rosszabb úgy sem jöhet,
de ha mégis, együtt majd mindent megoldunk. Az életünk együtt teljes és igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése