Dúlva-fúlva viharzottam vissza az irodámba és mérgemben
azonnal belevetettem magam a munkába. Még volt 3 órám, és jobbnak láttam
átnézni a negyedéves értékelést. Nem hagyom magam! Nem hagyom, hogy egy ilyen
kis mitugrász kipenderítsen a munkámból, amiért keményen megdolgoztam! Hat éve
vagyok a cégnél, és nem hagyom, hogy egy ilyen pökhendi alak miatt elvérezzek.
Idegesen ültem le a gép elé, és azonnal nekiláttam a
munkámnak. Mindent átolvastam és leellenőriztem, egészen az utolsó betűig.
Igen, hibátlan, ezzel nem lesz semmi gond. Gyorsan kinyomtattam a papírokat,
majd folytattam a többi teendőmmel.
- Gitta, egy óra van, jössz velünk ebédelni? – lépett be az
irodámban Melinda.
- Persze, már végeztem mindennel. A ti beszámolótok kész
van?
- Persze, én mindig időben elkészítem. Nálad is járt már
Ákos? – kérdezte Melinda olyan hangsúllyal, mintha a világ legnagyobb titkát
készült volna megosztani velem.
- Igen. Nálatok rendben talált mindent?
- Persze, tudod jól, hogy nincs mibe belekötnie. Ugyanolyan
precízen dolgozok, mint te. Nálatok sem volt gond? – kérdezte aggódva.
- Nem, egyelőre nem. De veled is negatív volt?
- Úgy érted, hogy úgy beszélt, mintha teljes mértékben
biztos lenne abban, hogy valamit rosszul csinálok? – kérdezte halkan és közben
beljebb lépett az irodámban.
- Pontosan. Szóval neked is feltűnt, hogy mennyire lenézi a
nőket…
- Nem lehet nem észrevenni – húzta el a száját Melinda. – De
hagyjuk most ezt az egészet, menjünk enni, mert éhen halok. Nincs mibe
belekötnie, szóval nyugodjunk meg.
- Rendben, igazad van – feleltem nagyot sóhajtva. – Átnéztem
újra a beszámolómat, és mindent rendben találtam.
- Helyes, akkor menjünk – mondta Melinda mosolyogva.
Felálltam a székemből, majd egy utolsó pillantást vetettem a beszámolóra és
követtem Melindát.
*
Ebéd után azonnal az irodámba mentem, magamhoz vettem a
beszámolót, a legfontosabb iratokat, a pendrive-ot és elindultam én is a
tárgyalóba. Mikor beléptem, még csak Balázs és Rita voltak bent. Miután helyet
foglaltam megérkeztek a többiek is.
- Jó napot ismét mindenkinek – lépett be Ákos a terembe. –
Két óra van, kezdjük is el. Szeretném, ha minden osztályvezetőt meghallgatnánk
és megvitatnánk az esetleges problémákat.
- Elnézést a késésért – lépette be bocsánatkérően a terembe
Tamás.
- Semmi baj, foglaljon helyet Tamás – mondta Ákos kedvesen.
Tamás látszólag megnyugodott, de nekem volt egy rossz előérzetem. Láttam valami
furcsa fényt Ákos szemében… Tamás lesz az első, akit levált majd. Nyeltem egy
nagyot és igyekeztem nyugodt maradni. László sem fogott minket lazán soha, de
ilyen kegyetlen és uralkodó sose volt. Ha ez így folytatódik, még arra is
vigyáznunk kell majd, hogy mikor veszünk levegőt.
- Mint az imént elmondtam, szeretném, ha ez egy interaktív
beszélgetés lenne. Az időnk véges, és van nyolc osztályunk, kezdjük el. Minden
a pénz körül forog, szóval kezdjük az illetékessel, Brigittával – mondta Ákos
felém fordulva. - Hallgatjuk!
Remek… Ha elsőként nem is engem látogatott meg, látszólag
kinézett magának céltáblának. Talán túl magabiztosan mutatkoztam be az
osztályon, és le akarja törni a szárnyaimat. Azzal próbálkozhat, mert nem adom
magam könnyen!
Magabiztosan felálltam, majd a számítógéphez léptem és
elindítottam a kivetítést.
Határozottan és hibátlanul mutattam be az elmúlt három hónap
pénzügyi kimutatását. Táblázatokkal és diagramokkal remekül szemléltettem a
növekedést, és a pontos elszámolást. Körülbelül tíz percig beszéltem, mert
ennyi bőven elég volt, hogy mindent érthetően és tisztán elmondjak.
- Ezt az anyagot megkaphatnám a megbeszélés után? – kérdezte
Ákos, miután befejeztem és leültem a helyemre. Én csak bólintottam, mire ő
folytatta. – Ezt kérem mindenkitől majd. Szeretném, ha minden ülésünknek a
dokumentuma az asztalomon lenne a megbeszélések után.
Mindenki engedelmesen bólintott, mire Ákos folytatta.
- Nos Brigitta, ha jól értettem, a számadással nem volt
gond, minden kiadás stimmelt, és a bevétel is nőtt. Ki az, aki ellenőrzi, hogy
valóban mindent korrektül értékelt-e?
Azt hittem rosszul hallok, és Ákos azt kérdezte tőlem, hogy
ki ellenőriz engem…
- Nem értem a kérdését Ákos. Én vagyok az osztályvezető, én
felügyelem és ellenőrzöm az osztály munkáját. Egyedül az igazgató tisztje
átnézni és ellenőrizni az osztályvezetők számadását.
- Nem az osztályvezetők ellenőrzését kérdeztem. Arra akartam
kilyukadni, hogy ön a pénzügyi osztály vezetőjeként a legkényesebb poszton van.
Ha ön hibázik, az egész cég veszélybe kerül – mondta Ákos olyan hangszínben,
mintha egy kisgyereknek magyarázna el valami roppant egyszerű dolgot.
- De nem hibázok – szűrtem a lehető legfinomabban a fogaim
között. Belül majd felrobbantam mérgemben azért, mert mindenki előtt kérdőre
vont Ákos. Semmit sem tud rólam, a munkámról és a teljesítményemről, és mégis
van képe látatlanul ítélkezni felettem. – Azért vagyok ezen a poszton három
éve, mert nem hibázok.
- Ne aggódjon Brigitta, ahogy eddig az igazgató ellenőrizte
önöket, ezután is így lesz – felelte Ákos érzelemmentes hangon. A szavait
megnyugtatásnak szánta, de én értettem a rejtett jelentését. Ha egyetlen apró
hibát talál a beszámolóban vagy a könyvelésben, én záros határidőn belül
repülni fogok.
- Most pedig folytassuk a beszerzési osztállyal – mondta
Ákos, mire is Melinda felállt és ugyanolyan precízen, mint én, elmondta a
kimutatást. Láttam rajta, hogy rá is hatottak Ákos kegyetlen és rideg szavai,
de hamar összeszedte magát. Ő sem adja könnyen magát, küzdeni fog azért, hogy a
helyén maradhasson.
Miután mindenkivel végeztünk Ákos megköszönte a munkánkat,
majd lezárta az ülést. Mindenki felkelt a helyéről és útnak indultunk. Ákos is
így tett, így utána kellett mennem, hogy a kezébe adjam a kinyomtatott
kimutatást.
- Ákos, egy pillanatra! – szóltam utána a folyosón.
Ő azonnal megtorpant és megfordult. Amint meglátott, az arca
újra szigorú lett és egy cseppet sem enyhült meg, még akkor sem, mikor mellé
értem.
- A negyedéves kimutatás, amit kért – mondtam neki a
szokásos hivatalos hangomon és felé nyújtottam a papírokat.
- Az asztalomra kértem – felelte ő, mire éreztem, hogy újra elönt
a düh. Mit képzel magáról!? Itt állok előtte a kezemben a papírokkal, tőlünk
tíz lépésre van az irodája, és azt képzeli, hogy a titkárnőjeként beviszem
neki, mert ő képtelen elvenni a kezemből az iratokat? Nem tudom, hogy mennyire
bírtam kontrollálni az arcizmaimat, de most nem bíztam ezen a téren a
sikeremben. Úgy éreztem, hogy ha Ákos nem veszi el most azonnal a kezemből a
papírokat, olyat teszek, amit magam is meg fogok bánni. Talán láthatta a
dühömet az arcomon, mert váratlanul elmosolyodott és elvette a kezemből őket.
- De ha már itt van, magammal viszem őket – mondta röviden,
majd hátat fordított nekem és szó nélkül magamra hagyott.
Döbbenten álltam a folyosó közepén és néztem, hogy
eltávolodik, majd elegánsan bevonul az irodájába.
Ez meg mi volt? Egyszerűen nem bírtam felfogni azt, ami az
imént történt. Amikor rám mosolygott, mintha nem is az a férfi lett volna, akit
reggel László oldalán megismertem. Volt valami abban a mosolyában, ami egy
pillanatra ugyan, de szimpatikussá és emberivé tette. Hirtelen nem tudtam
eldönteni, hogy csak káprázott a szemem, vagy tényleg ezt láttam. Ha nem csalt
a szemem és a megérzésem, akkor el kell gondolkodnom, hogy melyik az igazi
Ákos. Létezhet az, hogy ez a pökhendi alak csak a felszín?
Ez nem lehet, biztosan tévedek. Egyetlen félreértelmezett
mosoly van a mérleg egyik oldalán, a másikon pedig egy egész napnyi undok
viselkedés. Egyértelmű, hogy tévedtem, Ákos egy szívtelen, ellenszenves machó,
akit jobb messziről elkerülni. Ha ez a felszín is lenne, akkor sem menti fel őt
az alól, ahogy velünk viselkedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése