Nem sokat tévedtem vasárnap hajnalban. Valóban hamar
elszállt az est hátralévő része, és vasárnap délután otthon az ágyamban
ébredtem másnaposan. Gondolom Gábor nem sokat ivott, de mégis taxival jöttünk
haza. Emlékeztem mindenre, még arra is, hogy volt erőm Gábort visszautasítani.
Hiányzott a szex, de valamiért mégse akartam vele lenni, pedig ez a buli utáni
hazatéréseink bevett szokása volt.
A vasárnap maradéka hamar elszállt és mire újra észbe
kaptam, egy másik buli várt rám hétfő délután. A régi igazgatótól köszöntünk el
a cégnél. A legtöbben mosolyogva állták körül és bíztatóan búcsúztak el tőle.
Bár mind tudtuk, hogy még egy ilyen rendes főnökünk nem lesz. Lina is
körbeudvarolta Lászlót, de nem értettem, hogy miért ilyen jókedvű. Lina 6
hónapos terhes volt és arra készült, hogy egyedül neveli fel a fiát. Az a
szemétláda lelépett, amikor megtudta, hogy Lina babát vár. Tipikus gyáva dög
volt. Lina már 35 éves volt, és nem akart kockáztatni. Egyedül volt ugyan, de
várva a kisfiát, teljesen kivirágzott. Előre láttam azt a nehéz sorsot, ami rá
vár majd, és csak sajnálni tudtam. Még egy elcseszett élettel több lesz, aki
nehezen fog majd boldogulni, ha felnő. Mit adhat egy nő egyedül a gyerekének?
Hiába van jó szakmája és állása, az egy mégiscsak kevesebb, mint a kettő. Egy
gyereknek apa is kell… Nem tagadhatjuk meg tőlük. Azért mert mi elcsesszük, ne
a gyerekeink szenvedjenek egy életen át.
Sorra fogytak a sütemények és az italok, és mindenki jóízűen
beszélgetett Lászlóval. Tíz éve volt a cég élén, és egy-két kivétellel, mind az
ő irányítása alatt kerültünk a céghez. Ismert mindenkit, tudta mindenkinek a
gondját, búját, baját. Mindenkit a gyerekének tekintett. De a vezetés úgy
döntött, hogy új igazgatót küldd a helyére, Lászlót pedig elküldik vidékre egy
kisebb leányvállalathoz. Az új igazgató befektetőként kezdte a céggel a
kapcsolatát, és a befolyása révén elérte a vezetőségnél, hogy a pesti
leányvállalat élére kerüljön. László csak ennyit árult el az új főnökről, de ez
pont elég volt ahhoz, hogy a szemünkben hátránnyal induljon az utódja.
*
Másnap reggel mind feszülten álltunk a tárgyalóban és vártuk
László és az új igazgató érkezését. Úgy tartották jónak, ha személyesen így
adja át a helyét László. Nem értettem miért kell ez a megjátszott formaság,
mindenki tisztában volt azzal, hogy mi miért történik. Az üzleti élet ezen
felszínes eseményeit szívből gyűlöltem. Mikor nyílt a tárgyaló ajtaja egy
emberként mindenki elhallgatott. László lépett be a terembe, az oldalán az új
igazgatóval. Amikor megláttam őt, düh és csalódottság lett úrrá rajtam. Egy
fantasztikus vezetőt miért kell lecserélni egy fiatal, tudatlan, pénzes és
öntelt férfira? Alig lehetett nálam idősebb, de azon sem lepődtem volna meg, ha
fiatalabb. És ha ez nem lett volna még elég, pimaszul sármos volt. Látszott
rajta, hogy tipikusan az a fajta ragadozó, aki minden nő rémálma. Kegyetlenül
tőrbe csalja őket, majd eldobja mindet, mint egy használt rongyot. Sütött a
szeméből a szánalom, amikor végignézett rajtam, Melindán és Ritán. Mi hárman, a
másik őt osztályvezető mellett álltunk, így világosan látszott a hierarchia. Az
alosztályvezetők mögöttünk voltak az asszisztensekkel együtt. Remek, még egy nőgyűlölő
alak! Most vesztettem el a munkámat, vagy ha azt nem is, a beosztásomat. Ha
rajta múlik, az összes nőt kirúgja, vagy beosztotti pozícióba teszi.
Elég volt pár lépést tennie felénk, már ennyiből meg tudtam
állapítani, hogy milyen ember és mi vár ránk majd.
- Jó reggelt mindenkinek! – köszönt elsőként László, amikor
elég közel ért hozzánk. Pár lépésre előttünk állt meg az új igazgatóval együtt.
- Jó reggelt! – köszöntünk mind kórusban, mosolyogva.
- Bemutatom nektek Némedi Ákost, az új igazgatót. Fogadjátok
őt legalább olyan kedvesen, mint amennyire tőlem elköszöntetek. Sok sikert
kívánok mindenkinek a további munkához. Én most elköszönök tőletek, mert
Zalaegerszegen vár rám az új csapat. Szervusztok!
- Viszlát! – köszöntünk el mind Lászlótól. Ő még kezet
fogott Ákossal, sok szerencsét kívánt neki, majd sietve távozott a tárgyalóból.
Végigkövettük őt a tekintetünkkel és Ákos sem szólalt meg addig, míg be nem
csukódott mögötte az ajtó.
- Jó reggelt mindenkinek! – köszönt egy hivatalos mosollyal
az arcán Ákos, ami egy másodperccel később azonnal el is tűnt. – Örömmel tölt
el, hogy önök között lehetek. Bízom abban, hogy remekül meg fogjuk egymást
érteni, és a munkánk továbbra is annyira sikeres lesz, mint Lászlóval volt
eddig. A mai napot nem is kezdhetnénk mással, mint ismerkedéssel. A negyedéves
értékelés elkészítésének a határideje a héten van, de bízok abban, hogy ezt már
mind elkészítették. Nem szeretem az utolsó pillanatos kollégákat. Szóval
délután kettőkor várok minden osztályvezetőt a tárgyalóban. Addig megkérem a
humán osztály vezetőjét, vezessen körbe az épületben. Szeretném minden osztály
munkáját megismerni, és tudni akarom, hogy kinek mi a dolga.
Ákos folyamatosan előttünk járkált, és úgy beszélt, mintha
egy ezer fős tömegnek tartana buzdító előadást. A szavai egyszerre voltak
bizalomgerjesztők, nyájasak és félelmetesek. Kimérten fogalmazta meg a
mondatait, és közben az elegancia sugárzott a tekintetéből. Kék szemek… Remek,
ráadásul piszkosul jóképű is! Pénz, hatalom, sárm, minden megadatott neki. Nem
is csodálkoztam azon, hogy emiatt egy öntelt hólyag. A pillantása most is
lenéző és uralkodó volt.
- Rendben, most végeztünk. Mindenki mehet a dolgára – tette
hozzá Ákos, mire többen bólintottunk és a kijárat felé indultunk. A szemem
sarkából még láttam, hogy Balázs Ákoshoz lépett, bemutatkozott neki és elindult
vele, hogy körbevezesse.
Reméltem, hogy elsőként nem az én osztályomra jönnek. Úgy
éreztem, hogy kell egy kis idő, amíg lehiggadok, és képes leszek őszinte
áhítattal fogadni az új kiskirályt az osztályomon. Örültem, hogy a múlt héten
elkészítettem a negyedéves beszámolót, különben most alaposan megütném a
bokámat. Így nem volt más dolgom, csak a szokásos teendőimnek láttam neki. Alig
fél órája dolgoztam, amikor megérkezett Ákos és Balázs.
- Jó napot igazgató úr! – köszöntöttem Ákost és ahogy
kellett, kezet nyújtottam neki, pedig maga a gondolat is undorral töltött el,
hogy egy ilyen férfihez akár csak egy ujjal is hozzáérjek. – Péterfy Brigitta –
mutatkoztam be neki.
- Örvendek Brigitta, és kérem szólítson Ákosnak – felelte
nyájasan, majd megfogta a kezem. Ahogy hozzámért, áramütés cikázott végig a
kezemen, majd végig a testemen. Ezt bizonyára ő is észrevehette, mert azonnal
összeakadt a tekintetünk. Egy pillanatra zavart véltem felfedezni a szemeiben,
de ez minden bizonnyal csak az előbbi esemény miatti csodálkozása lehetett.
Hamar elvettem a kezem, mint ha semmi sem történt volna, majd azonnal a tárgyra
tértem.
- Isten hozta a cégünknél, és ezen belül is a pénzügyi
osztályon – kezdtem bele és közben elindultunk az irodák felé, hogy mindbe
benézhessen. - Én felelek az itt dolgozók precíz munkájáért és az elszámolás
hibátlanságáért. A munkám során soha semmi kifogás nem volt az osztály felé,
így nem egyszer az osztályomról kerültek ki a legjobb dolgozók. A számadásunk
mindig kifogástalan és igyekszünk a lehető legjobb munkát végezni. Tíz
könyvelő, négy pénzügyi szaktanácsadó, három titkárnő és egy jogász dolgozik az
osztályon. Jómagam az osztályvezetői poszt mellett szaktanácsadói munkát látok
el, de a főkönyvet is én vezetem.
- Remek – szólalt meg Ákos, mikor az utolsó iroda előtt is
elhaladtunk. – Remélem délután erről magam is megbizonyosodhatok és a
negyedéves beszámolója az iménti remek szónoklatát fogja alátámasztani.
Éreztem, hogy az arcom azonnal megkeményedett volna és
tömény undor terült volna el rajta, ha nem uralkodok rajta. Ennyire becsmérlő
szavakkal még soha sem illettek, sem engem, sem a munkámat. Úgy látom, hogy
Ákos nem a jóhiszeműségéről fog elhiresülni a cégnél. Alig ismeri a munkánkat,
de máris a legrosszabbat feltételezi rólunk.
- Abban biztos lehet Ákos – szólaltam meg mosolyogva, de nem
tudtam az utolsó szót a lehető legfinomabban kiejteni. Olyan volt az ajkamon a
neve, mint egy szitokszó. Csak tudnám, hogy miként lehet valaki ennyire
ellenszenves számomra! Soha nem találkoztam még ilyen emberrel, és mit ad most
a sors? Pont a főnököm képében lelek egy ilyen utálatos emberre.
- Akkor délután várom Brigitta. Addig is további jó munkát –
felelte Ákos olyan hangsúllyal, mintha ezzel utasítana munkára, mint egy utolsó
semmilyen kis alkalmazottat. De még ha az lennék is, akkor se beszélhetne ilyen
hangnemben velem!
Ákos olyan stílusosan vonult el Balázzsal, mint a
hadvezérek, akik az imént háborút nyertek volna.
Minél jobban ismertem őt, annál jobban utáltam. Ha ez így
folytatódik, rövid időn belül új munka után kell néznem. Hosszú távon nem fogok
tudni egy ilyen emberrel dolgozni. De talán nem is kell, mert hamar
megtisztogatja a nőktől a vezető pozíciókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése