Bűnös vágyak - 18. fejezet

Reggel ismét ugyanúgy ébredtünk Ákossal, mint előző nap. A fejem a mellkasán volt, ő pedig szorosan magához ölelt. Annyira jó érzés volt így a közelében lenni, hogy úgy éreztem, képes lennék egész nap így maradni. Sose szerettem a semmittevéssel eltöltött időt, de úgy éreztem, hogy ezek annyira értékes órák lennének számomra, hogy minden percét élveztem volna. Talán Ákos is megérezte, hogy felébredtem, mert lassan a mellkasán lévő kezemért nyúlt és belekulcsolta az övét.

- Jó reggelt! - feleltem neki mosolyogva, majd egy puszit nyomtam a mellkasára. Igaz, hogy rajta volt a pólója, de még így is jó érzés volt közel érezni az ajkamhoz a teste minden porcikáját.

- Jó reggelt! - felelte halkan, és a homlokomra nyomott egy gyengéd csókot. - Hogy aludtál?

- Viszonylag jól - mondtam elgondolkozva. Igen, ahhoz képest, hogy milyen feszült voltam az este a bennem tomboló vágyaktól, egészen nyugodtan aludtam. - Békésen - tettem hozzá, majd felnéztem az arcába. Ő eltöprengve nézett rám, majd bólintott. - Te?

- Nos, azt hiszem, hogy én is. Mindezek ellenére nyugtatóan hat rám a közelséged.

Elmosolyodtam, amire a válasza egy szívdöglesztő mosoly volt. Hát igen, már kezdődik is a küzdelem, újra... Fájdalmasan felnyögtem, mire ő értetlenül nézett rám. Elmosolyodtam rajta, majd megráztam a fejem és kikeltem mellőle az ágyból.

- Reggeli?

- Reggeli - felelte beleegyezően, de láttam rajta, hogy továbbra sem hagyja nyugodni az előbbi viselkedésem. - Mi volt ez? - kérdezte, miután ő is felkelt az ágyból.

- Semmi különös, csak a szokásos - mondtam legyintve, mire ő még értetlenebb fejet vágott. - Utálom azt a szívdöglesztő mosolyod! - mondtam ki végül, mire csak azt kaptam, amit erre a kijelentésemre érdemeltem. Még egy szívdöglesztő mosolyt. Lassan odasétált elém és lágyan magához ölelt. Még mindig mosolygott, ami csak tovább hergelt belül.

- Szívdöglesztő? - kérdezte sejtelmesen és közben végigsimított az arcomon.

- Ne csinálj úgy, mintha nem lennél tisztában vele - mondtam szem forgatva, mire is jóízűen elnevette magát.

- Talán csak neked az - mondta felhúzott szemöldökkel, de a mosoly még mindig ott bujkált a szája szegletében.

- Ó, hogy én mennyire tudtam, hogy tipikus nőcsábász vagy - mondtam nagyot sóhajtva és mosolyogva, mire is azonnal lefagyott a mosoly az arcáról. Helyes, nem szabad elszállnia a dicséretemtől.

- Valóban így gondolod? - kérdezte komoly arccal, majd érezhetően távolabb lépett tőlem.

- Ugye nem fogsz most megsértődni? - kérdeztem tőle unott és fájdalmas arccal, mire ő nem felelt semmit, csak hátat fordított nekem és elindult az ajtó felé.

Ne! Nem lehet, hogy egy sértődős, nagy gyerek legyen belül! Most komolyan ezen megsértődött? De hát...

- Ákos! - szóltam utána, de ő meg sem torpant, szó nélkül kilépett a szobámból és magamra hagyott.

A francba! Ezt nem gondoltam volna. De mégis mi ütött belé? Egy normális férfi ezen nem sértődik meg, inkább dicséretnek veszi. Vagy valami rossz emléke lehet erről? Minél jobban ismertem, annál inkább rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, hogy ki ő valójában. Annyira összetett személyiség volt tele titkokkal, hogy talán ha egy élet állna a rendelkezésünkre, akkor sem ismerhetném ki igazán. Talán pont ez a titokzatossága teszi ennyire izgalmassá és vonzóvá.

Mély levegőt vettem és úgy döntöttem, hogy csak azért sem megyek most utána. Előbb szépen felöltözök, elkészülök és majd aztán átmegyek hozzá.

Így is tettem, és felemelt fővel mentem a szobája elé. Bekopogtam, de semmi válasz. Megpróbáltam újra, de semmi. Úgy döntöttem, hogy benyitok, de legnagyobb döbbenetemre az ajtó zárva volt. Kizárt engem? De mégis... Ennyire megorrolt rám, vagy... Esetleg nélkülem indult el a konferenciára? Az nem lehet, nem tenne ilyet velem!

Miután újra bekopogtam és nem jött válasz, úgy döntöttem, hogy elindulok egyedül. Mégis mit képzel magáról?! Velem nem csinálhat ilyet! Nekem ő senkim, hogy egy ilyet megengedjen magának! De nem csak ő, más férfitől sem tűrnék el ilyen viselkedést. Ha nem érti a tréfát, hát sajnálom, nem lehet az élet örök sírás-rívás. Ha pedig rosszul esett neki... Ugyan, csak túlbonyolítja a dolgot. Mérgesen hátat fordítottam az ajtajának, majd elindultam egyedül a liftekhez. A szálloda előtt taxiba szálltam és elmentem a konferencia helyszínére. Úgy mint tegnap, megettem gyorsan egy croissant-t a büfében, ezúttal egyedül, majd bementem a nagyteremben. Legnagyobb döbbenetemre Ákos már csakugyan ott volt. Olyan méreg öntött el, hogy legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy megmondjam neki a magamét. De ehelyett inkább vettem egy mély levegőt, majd kerestem magamnak szabad széket a terem másik végében. Direkt olyan helyet választottam, ami a lehető legmesszebb volt tőle, de mégis biztos voltam abban, hogy észrevesz majd. Sikerrel jártam, mert a szemem sarkából láttam, hogy észrevett. Egy pillanatra elkaptam a pillantását, ami ugyanolyan halott volt a maszkjával együtt, mint régen, mielőtt bármi is történt volna köztünk. Egy pillanatra bűntudatot éreztem, hogy talán mégiscsak megbántottam őt, de aztán gyorsan elhessegettem. Túl büszke vagyok ahhoz, hogy megalázkodjak előtte. Szó sem lehet róla! Talán igaza volt, és tényleg csak egy kósza fellángolás volt, amit egymás iránt éreztünk. Még hogy szerelem! Ostobaság! Mindig is igazam volt ez ügyben. Egy teljesen felesleges dolog, ami nélkül ugyanolyan tökéletes lehet az életünk. Mit is gondoltam a születésnapomon meg az azt követő napokban! Oké, tényleg magamba zuhantam az évtizedváltás miatt, de minden bizonnyal mindez csakis ezért volt. Élem tovább ugyanúgy az életem, mint eddig és minden rendben lesz. Persze mindezt Gáborral. Még hogy Ákos és én?! Ostobaság!

Az egész délelőttöm hamar eltelt, mert igyekeztem a konferenciára és a beszédekre figyelni. Amint ebédszünetet hirdettek, megkerestem Maryannt és a partnerét, és mosolyogva hozzájuk léptem. Szerencsére nem volt kifogásuk az ellen, hogy csatlakozzam hozzájuk, ezért nem kellett egyedül ebédelnem. Azt nem is tudom, hogy miként tudtam volna emelt fővel elviselni. Nem láttam Ákost az ebédlőben, ami egy kicsit zavart, de hamar elhessegettem ezt a gondolatot is úgy, mint minden mást, ami vele kapcsolatos volt. Az ebédet követően már Maryann-ék társaságában foglaltam helyet a konferenciateremben, így már ezt sem kellett egyedül végigülnöm.

Csak a nap záróbeszéde után döbbentem rá, hogy a mai estén is bál lesz, egyfajta zárásaként a hétvégének. Igaz, hogy holnap is lesz még néhány ülés, de azok sokkal rövidebbek lesznek, így estére már mind otthon lehetünk. Ugyanúgy este fél héttől indult a bál, mint első nap, de ezúttal megnyitó és vacsora helyett állófogadást terveztek. Remek, már csak ez kell... Még egy estély, még egy estélyi ruha, és ismét Ákos segítségét kell kérnem. De nem, ha belepusztulok is, valahogy megoldom majd.

Egy órával később, pechemre akárhogy próbálkoztam a tükör előtt, sehogy sem tudtam felhúzni a cipzáram. A vérvörös selyem lágyan ölelt körbe és hiába pont a méretem volt, a cipzár bizony csak a hátam közepéig jött fel.

Hirtelen kopogtattak, mire én az ajtó felé kaptam a fejem. Ránéztem a karórámra és láttam, hogy hat óra van. Meg sem beszéltük a találkozót, de ezek szerint mégis maradt még benne annyi úriemberség, hogy értem jött.

- Szabad! - mondtam nagyot sóhajtva, mire is Ákos benyitott a szobámba. Én azonnal a tükör felé fordultam, mire ő némán mögém lépett és felhúzta a cipzáram. Már nyitottam volna szóra a számat, de ő hirtelen megfordult és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is.

Döbbenten álltam a tükör előtt és éreztem, hogy egyre jobban felmegy a vérnyomásom és olyan mérges lettem, mint talán még soha. Hogy viselkedhet így?! És most hirtelen miért néz keresztül rajtam? Mégis mi ez az egész? Ezt még meg fogja keserülni, velem így nem viselkedhet!

Mérgesen felkaptam a táskámat, majd én is elhagytam a szobát és elindultam az estélyre. Eszemben sem volt bekopogni hozzá, mert tudtam jól, hogy már nincs itt. Fogalmam sem volt, hogy egyáltalán minek megyek el a bálra, hiszen az egésznek csak vele volt értelme. Talán a dac és a düh hajtott. Nem voltam hajlandó engedni neki és azt mutatni, hogy megtört engem. Engem?! Soha! Nincs az a férfi, akiért én meghunyászkodnék, még ha fontos is számomra!

Amint átértem a taxival, elegánsan léptem be a terembe és büszke voltam magamra, amiért ezt ismét emelt fővel tettem meg, csakúgy mint reggel. Most is azonnal kiszúrtam a teremben Ákost, aki ezúttal valakikkel beszélgetett. Rögtön észrevettem, hogy a társaságukban az egyik nő nagyon érdeklődve figyeli őt. Remek, máris megvan a lepattanóm, nem fog unatkozni! De mégis hogy lehet ennyire szemét? Még ki se hűlt egymás csókja az ajkunkon, de máris más nőnek udvarol!

Dühösen elfordultam tőlük majd megkerestem Maryann-t, és mivel éppen egyedül volt, csatlakoztam hozzá. Kellemesen elbeszélgettem vele, bár a szemem sarkából néha Ákos felé pillantottam.

Maryann kedves volt és igazán jó táraság, így ha kicsit is, de elterelte a figyelmem. A javaslatára kértünk magunknak egy koktélt és azt iszogatva csevegtünk tovább. Egyre jobban megismerkedtünk és az volt az érzésem, hogy ezután tartani fogjuk majd a kapcsolatot. Ha másért nem, hát ezért megérte eljönnöm Brüsszelbe. Sose lehet tudni, hogy mi lesz még ebből az ismeretségből. Talán csak egy jó munkakapcsolat, vagy esetleg barátság is kialakulhat. Mindenesetre az sose baj, ha az embernek vannak kapcsolatai szerte a világban. Erre is tökéletes volt a konferencia.

Néha akaratlanul és Ákosra tévedt a tekintetem, és az egyik alkalommal teljesen ledöbbentem attól, amit láttam. Már nem az eddigi emberek vették körbe és nem is beszélgetett, hanem a táncparkett felé vezette azt a nőt, aki érdeklődve figyelte őt, amikor még egy nagyobb társaságban csevegtek. Csinos volt és korban is illett hozzá. Rövid, lila kisestélyi volt rajta, ami mélyen dekoltált volt, akárcsak az én vörös darabom. Egy pillanatra elkaptam Ákos tekintetét, amikor a táncparkettre értek, és elkezdtek keringeni a zenére. Közömbösen nézett keresztül rajtam, mintha egy senki lennék számára.

Még inkább elöntött a düh, majd mérgesen hátat fordítottam nekik. Maryann értetlenül nézett rám, mire én csak bocsánatot kértem tőle, átadtam neki a koktélomat és kimentem a mosdóra rosszullétre panaszkodva. Talán testileg ez nem volt igaz, de lelkileg... Bosszantott, hogy így viselkedtem Maryann-nel, de ez az egész annyira felzaklatott, hogy képtelen voltam tovább maradni a teremben és vidáman csevegni vele, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Igyekeztem lehiggadni a mosdóba vezető úton, de nem ment. Még a mosdóban is a mérges tükörképem nézett vissza rám, így fogtam magam, és inkább kiviharzottam onnan is. Nem akartam visszamenni a táncterembe, így inkább egyenesen a nagyterem erkélyére mentem. Pechemre innen tökéletesen láttam Ákost, ami még jobban felidegesített. A nő látszólag jól érezte magát a társaságában és jókedvűen nevetgélt vele. Ákos is néha megeresztett felé egy halvány mosolyt, ami csak még jobban dühített. Hogy lehetett ennyire kétszínű?! És miért kellett így átvernie? A sértődése pedig... Hah! Csak színjáték volt, teljesen igazam volt. Bárkit az ujja köré képes csavarni és kegyetlenül elbánik minddel. Tudta, hogy mi az én gyenge pontom és ezt ki is használta. Hogy dőlhettem be neki? Most újra azt az undok alakot láttam benne, aki már első nap is majd megőrjített, de negatív értelemben. Még, hogy én vonzódni hozzá?! Mégis hová tettem az eszem?! Őrültség! Egy kanál vízben meg tudnám fojtani!

A lélegzetem is elakadt, amikor azt láttam, hogy Ákos és a nő elindulnak felém, ki egyenesen az erkélyre. Nem akartam velük viszonylag kis társaságban találni magam, ezért úgy döntöttem, hogy visszamegyek a terembe, mielőtt még ideérnek. Szerencsétlenségemre az erkélyen túl nagy tömeg volt, ezért mielőtt még elhagyhattam volna, Ákos az oldalán a nővel kilépett az ajtón. Amikor megláttam, hogy a nő vidáman karol Ákosba, újra elöntött a méreg. Ez már pofátlanság! Abban a pillanatban az hittem, hogy odamegyek hozzájuk és megmondom nekik a magamét. Mire ezt végiggondoltam szerencsémre Maryann is csatlakozott hozzánk, ezért már nem volt olyan kellemetlen a helyzet és én is lehiggadtam annyira, hogy nem mentem oda Ákosékhoz. Vidáman csevegni kezdtünk Maryannel, mintha az előbb semmi sem történt volna és nem hagytam volna olyan gorombán faképnél. Sajnos alig tudtam rá figyelni, mert folyton arra koncentráltam, hogy mit beszél Ákos és az új barátnője. A nő jókedvűen volt, és látszólag nagyon jól érezte magát a kiszemeltjével. Ahogy őket néztem, egy pillanatra összeakadt a tekintetünk Ákossal, de én azonnal el is kaptam és Maryann felé fordultam.

Hallottam, hogy a nő olaszul mond valamit Ákosnak, de akárhogy füleltem, nem értettem Ákos válaszát, mert halkan felelt neki. Az olasz nyelvtudásom már jócskán megkopott, ezért talán nem is értettem volna azt, amit mond. Próbáltam Maryann-re figyelni, de egyre nehezebb volt. Szerencsére sikerült viszonylag hamar arra terelnem a beszélgetést, hogy menjünk vissza a táncterembe. A szemem sarkából még Ákosra pillantottam, aki figyelmesen hallgatta a nőt. Nem tudtam nem észrevenni, hogy folyton Ákos karjára tette a kezét, amikor valamit erősen gesztikulálva mondott. Egy pillanatra elfutott a méreg, de hamar rájöttem, hogy semmi okom erre, mert semmi közöm nincs Ákoshoz, nem érdekel, hogy mit csinál és hogy kivel bújik ágyba! Ágyba? Hirtelen nagyot nyeltem, mert éreztem a szívemben, hogy még a gondolata is fáj annak a ténynek, hogy valaki mást ölel és csókol helyettem...

De nem! Én ennél büszkébb vagyok! Nekem nem kell és soha nem is kellett egy ilyen felfújt hólyag! Én nem futok egy férfi után sem. Gáborért sem tettem és... Te jó ég, Gábor! Istenem... Még jó, hogy észnél voltam és nem feküdtem le Ákossal... Igaza volt, ő már az elején tudta, hogy mindkettőnk részéről ez csak egy kósza vágyakozás. Még jó, hogy nem tettünk ezzel mindent tönkre... Gábor sokkal jobb ember, mint Ákos, és nekem rá van szükségem! Nekem őt kell akarnom és nem ezt a viselkedést érdemli tőlem...

De miért sajog a szívem, ahogy ezt ismételgetem magamban újra és újra?! Miért fáj más nővel látnom Ákost?! Miért fáj, hogy egyszerűen csak keresztülnéz rajtam, mintha az elmúlt két éjszakát nem velem töltötte volna?! Igaz, hogy semmi sem történt, de...

A francba, tényleg megfogott Ákos...

Hirtelen arra eszméltem, hogy Maryann szólongat és értetlenül néz rám. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig álltam mellette szótlanul, mire végre magamhoz tértem. Úgy éreztem, hogy ezt már nem tudom kimagyarázni, ezért fáradtságra hivatkozva elköszöntem tőle. Mikor a kijárat felé mentem, akkor láttam, hogy Ákos és a nő visszatértek a terembe. Ákos értetlenül nézett rám, hogy mégis miért siethetek el ennyire üldözötten. De én tudomást sem vettem róla, kisiettem a teremből és meg sem álltam a taxiig.

Szerencsére hamar a szállodában voltam, aminek roppantul örültem. Elegem volt a mai napból és egyedül akartam lenni, hogy végre rendezzem magamban a mai nap történéseit. Már a szobám ajtaját nyitottam, amikor egy ismerős hang szólított meg.

Következő rész