Bűnös vágyak - 17. fejezet

A nap második fele, mintha már gyorsabban repült volna, vagy csak én éreztem ezt azért, mert már közelebb volt az este most, mint délelőtt. Mikor végre felállhattunk a helyünkről, kinyújtóztattam magam, amin nem tudtam nem észrevenni, hogy Ákos elmosolyodott. Nem nézett rám, de tisztán láttam rajta, hogy mennyire elege van már a napból és inkább szeretne már nyugton a szállodában lenni. Velem...

Gyorsan visszaértünk a taxival a hotelba és bementünk az étterembe, hogy megvacsorázzunk. A szervezés csak az ebédet biztosította a konferencia helyszínén, a vacsorát mindenkinek a szállásán intézte el. A reggelit pedig magunknak kellett elrendezni. Nem volt valami fair dolog ez tőlük, de úgy éreztem, hogy ennyi önköltség belefér az utazásba.

Viszonylag hamar elfogyasztottuk a vacsorát, majd lassan elindultunk a szobáinkba. Mivel az enyém esett először útba, ezért Ákos mindig elkísért az ajtómig. Nem mintha az övé messze lett volna, de talán ez csak egy udvarias gesztus volt tőle. Miután kinyitottam az ajtót ránéztem.

- Bejössz? - kérdeztem tőle halkan, mire ő csak bólintott.

Amint becsuktam magunk mögött az ajtót, szinte egyszerre fordultunk egymás felé és hevesen megcsókoltuk a másikat. Ákos lassan a falhoz préselt és szenvedélyesen csókolta végig az arcom és a nyakam. Azt hittem, hogy mentem megőrülök attól a tűztől, ami belül mart. Úgy ziháltam, mint aki öt kilométert futott volna, ami láttam, hogy teljesen elvette az ő eszét is. Most már szabadabb volt ő is, és miután lefektettük a határokat, tisztában voltunk azzal, hogy a csókjaink után ezt még megengedhetjük magunknak. Szenvedélyesen simított végig a derekamon, fel egészen a nyakamig, gondosan kikerülve a melleimet. Szinte ordítottam belül ezért az érintésért, de tudtam jól, hogy akkor mindketten teljesen elveszítenénk a fejünket.

Teljesen elborított a köd, amikor Ákos lassan felemelte a jobb lábam, és a dereka köré csavarta. A szűk fekete szoknyám automatikusan feljebb csúszott a combomon, még több bőrfelületet hagyva szabadon a finom érintésének. Áldottam az eget, hogy a protokollhoz híven harisnya is volt rajtam, különben túl közel lett volna hozzám Ákos lüktető ágyéka. Egy apró akadály volt csak köztünk a harisnya, amit szerencsére nehezebb volt leküzdeni, mint egy apró fehérneműt, és egy gyenge cipzárt Ákos nadrágján.

Még a gondolatba is beleborzongtam, hogy ő és én... Együtt... Szenvedélyesen... Szinte őrjített a tudat, hogy sose kaphatom őt meg.

Egyre jobban ziláltam, amikor Ákos a csók közben végigsimított a lábamon a bokámtól, egészen addig a pontig, amíg a szoknya még takart. Mikor elfogyott az út a keze számára, szorosan átölelt mindkét kezével, amit én is viszonoztam. A lábammal szorosan magamhoz húztam őt, amibe mindketten belenyögtünk. Túlságosan kívántuk egymást, ami viszont túlságosan is tiltott volt. Talán ekkor tértünk mindketten magunkhoz, mert a csókunk lassulni kezdett, míg végül nagy sokára el nem szakadtunk egymástól. Mikor már csak néztük egymás kipirult arcát, akkor Ákos óvatosan rátette a kezét a jobb lábamra, amit én kínzó lassúsággal emeltem le a derekáról. Utána még egy apró csókért az ajkára hajoltam, amit ő készséggel viszonzott.

- Ideje mennem - mondta nagy levegőt véve, majd óvatosan megfogta a magam mellett levő kezeimet és megszorította.

- Este visszajössz még? - kérdeztem halkan, mire ő fürkészően nézett a szemembe.

- Szeretnéd? - kérdezte halkan.

- Igen. Elég erősek vagyunk és... Te szeretnéd? - kérdeztem vissza tőle bizonytalanul.

Ő csak elmosolyodott és bólintott, majd búcsúzásképpen még egy rövid csókot lehelt az ajkaimra.

Még azután is mosolyogva álltam a fal mellett, hogy Ákos magamra hagyott. Pár perc után voltam csak képes megmozdulni, miután visszajátszottam a fejemben a történteket. Végigsimítottam az ajkamon, amin nemrég még égett a csókja, majd elmosolyodtam, és úgy döntöttem, hogy ideje lefürdenem.

A lehető leghidegebb hőmérsékletű vizet folyattam magamra, amit még a testem el tudott viselni. Annyira égtem belül a vágytól, hogy muszáj voltam ezt tenni. Fájt, hogy Ákost nem kaphattam meg, de az eszem azonnal rendre intett. Ennél többet nem tehet egyikünk sem, mert nekem Gáborral a helyem. Ákos pedig... Talán mire hazaérünk alábbhagy bennünk a tűz és minden hamar a múlté lesz. Nem akarja egyikünk sem, hogy a kósza vágyak miatt feladjak egy jó házasságot. Jó? Hm... Talán annyira nem, de mégis jó páros vagyunk Gáborral és együtt szép jövő várhat ránk. Az, hogy milyen lesz... Arra nem akartam most válaszolni.

Gyorsan megpróbáltam kiűzni Gábort a fejemből és azzal az ostobasággal nyugtattam magam, hogy mindezt kettőnkért teszem. Mire hazamegyek Ákos már a múlté lesz, most pedig... Csak... Nem is tudom...

Nem akartam több magyarázatot keresni, csak azzal nyugtattam magam, amiben reggel megállapodtunk Ákossal: mikor hazarepülünk, minden már csak a múlté lesz. De valóban meg tudjuk ezt majd tenni? Igen, muszáj lesz. Most még nincsenek a közelünkben féken tartó erők, ezért vagyunk ilyen gyengék és engedjük, hogy az érzéseink irányítsanak minket.

Lassan végül befejeztem a zuhanyt, majd felöltöztem a hálóingembe és a köntösöm is magamra vettem. Nem tudtam, hogy Ákos mikor jön át, ha egyáltalán átjön, ezért leültem az ágyamra, a hátam a háttámlának vetettem és elkezdtem olvasni. Hm, milyen ironikus... Tényleg szeretek olvasni, csak éppen nem sűrűn veszem rá magam, hogy ezzel töltsem az időm. Az utazás és a várható unalmas társaság miatt most viszont csomagoltam el magamnak könyvet. Bár nem gondoltam volna, hogy végül mégsem fogok unatkozni Ákos mellett.

Ahogy olvastam a könyvet  rájöttem, hogy alig figyelek oda rá. Nem is érdekelt. A tegnap este járt a fejemben és az, hogy Ákos szobájában ugyanígy ültünk az ágyon, csak most annyi hibádzott, hogy ő nem volt mellettem.

Ahogy ez járt a fejemben kopogtattak.

- Szabad - feleltem halkan és elmosolyodtam, amikor Ákos jelent meg az ajtómban. Látszólag már ő is nyugodtabb volt, és a haja még kicsit nedves volt a zuhany miatt. Csak ne lenne ezzel még vonzóbb... Laza vászonnadrág volt rajta és egy sportos póló, ami roppant furcsa látvány lett volna számomra, ha nem láttam volna tegnap őt hasonló szerelésben. A fejemben már kezdtem csak öltönyben és ingben látni őt magam előtt, de szerencsére a valóságban már ennél több jutott nekem.

Szó nélkül besétált a szobába, majd leült mellém az ágyra.

- Mit olvasol? - kérdezte halkan felém fordulva, mire én értetlenül néztem rá. A kezemben lévő könyvre mutatott, mire én elnevettem magam.

- Fogalmam sincs - mondtam mosolyogva. - Egy szót se fogtam fel belőle, mert folyton elkalandoztak a gondolataim.

- Tényleg? - kérdezte felcsillanó szemmel, majd közelebb hajolt hozzám. Utáltam, amikor kihasználta a sármját, nem mintha nem lett volna így is túlságosan szívdöglesztő. De most pontosan ezt tette. Elmosolyodott és közben olyan égő tekintettel nézett rám, ami újra lángra gyújtott. Nos igen, sejthettem volna, hogy az a hideg zuhany semmit sem fog érni.

Egy pillanattal később viszont azt éreztem, hogy dühít, hogy ilyen könnyen a hatása alá kerülök, ezért vissza akartam vágni neki. Letettem a könyvet magam mellé, majd óvatosan a derekára csúsztattam a kezem és úgy válaszoltam neki.

- Tényleg - suttogtam halkan kettőnk közé, és közben lágyan beharaptam az alsó ajkam, majd a szemem az ajkairól a szemére siklott. Még a szemem sarkából is láttam, hogy nyelt egy nagyot majd közelebb húzódott hozzám.

- Biztos vagy te abban, hogy szerencsés dolog kísérteni a sorsot? - kérdezte halkan, majd óvatosan a csupasz vádlimra tette a kezét. A francba, fel kellett volna vennem egy nadrágot is, mert ez túl őrjítő!

Bosszúból óvatosan a pólója alá csúsztattam a kezem és lassan végigsimítottam a kockákat a hasán. Láttam, hogy lehunyta a szemét, és mikor ismét rám nézett a szemei még jobban izzottak.

- Azt hiszem, hogy most jött el az a pillanat, hogy én fogok előbb engedni, különben teljesen elveszítjük mindketten a fejünket, és végül azt mindketten megbánnánk - mondta nagyot sóhajtva, majd óvatosan levette a kezét a vádlimról.

Megadóan bólintottam, majd én is kivettem a kezem a pólója alól és nagyot sóhajtva elhajoltam tőle, visszadőlve ezzel az ágy fejtámlájának.

- Azt nem mondtam, hogy tilos a csók - mondta elmosolyodva, majd mire megszólalhattam volna, az ajka már az enyémen volt. Csók közben óvatosan simítottunk végig a másik testén, majd lassan lecsúsztunk az ágyra úgy, hogy mindketten egymással szemben feküdtünk az oldalunkon. Amikor már mindketten ziháltunk a finom érintések és a csókok nyomán, szinte egyszerre szakadtunk el egymástól.

Ákos hirtelen magának háttal fordított engem, majd szorosan magához húzott. Egy gyengéd csókot lehelt a nyakamra, amibe én jólesően belenyögtem. Lágyan végigsimította az oldalam, majd szorosan hozzám bújt, amibe én ismét belenyögtem. Annyira kívánt engem, hogy szinte fájt, hogy nem lehetek most az övé.

- Ideje aludnunk - mondtam nagyot sóhajtva, mikor végre meg bírtam szólalni.

- Te bírsz? - kérdezte halkan, mire én megráztam a fejem.

- Azt nem mondtam, hogy bírok, csak hogy kellene.

- Igaz. Szeretnéd, hogy magadra hagyjalak? - kérdezte halkan a hajamba.

- Nem. Szeretném, ha itt maradnál.

- Rendben - felelte kedvesen, majd éreztem, hogy lehajtja mögöttem a párnára a fejét és ránk húzza a takarót. - Jól vagy? - kérdezte miután ezzel végzett.

- Persze, jól vagyok. Megőrülök jelen pillanatban érted, de jól vagyok - mondtam nagyot sóhajtva, mire ő átölelte a derekam, magához húzva ezzel engem.

- Ez kölcsönös. De megegyeztünk, és ehhez tartanunk kell magunkat. Hidd el, nekem sem könnyű ez - nyomatékot adva a szavainak ismét hozzám préselte magát, amibe fájdalmasan belenyögtem.

- Kérlek ne, mert ha megfordulok, nem szabadulsz tőlem és olyat teszek, amit mindketten megbánunk majd - mondtam fájdalmasan, mire is hallottam, hogy nagyot nyelt mögöttem.

Talán egy pillanatig habozott, hogy engedjen-e a vágyainak, vagy maradjon szépen csendben, mert csakis azzal nem fogunk végül őrültséget elkövetni.

- Rendben Gitta, igazad van. Ne haragudj, én sem voltam fair.

- Te nem tehetsz semmiről. Csak túlságosan is kívánlak - mondtam nagyot nyelve, majd igyekeztem legyűrni magamban a tüzet, ami minden sejtem perzselte. Lehetetlen feladatnak tűnt...

- Ezt inkább most rögtön fejezd be, mert...

- Rendben, nem kell végigmondanod, érzem - mondtam nagyot sóhajtva.

Ákos is mély levegőt vett mögöttem, majd megfogta a hasamnál lévő kezem és belékulcsolta az övét.

- Jó éjt Gitta!

- Jó éjt! - feleltem halkan, majd megszorítottam a kezét, és lehunytam a szemem, hogy minél előbb álomba merüljek, amiben talán most az egyszer segíteni fog a bennem tomboló égető forróság.

Következő rész