Fogalmam sincs, hogy mennyi idő volt mire lenyugodtam, de
szerencsére estére már jól voltam és túltettem magam az igazgatói irodában
történt incidensen. Egyszerűen fel sem tűnt, hogy már ki tudja mióta
szeretkezünk Gáborral, mintha jelen sem lettem volna. Tudtam, hogy ez nincs
jól, de jelen pillanatban nem akartam ezzel foglalkozni vagy jelentőséget
tulajdonítani neki. Minden a legnagyobb rendben van, nem lesz semmi baj, a mai
csak… Csak…
Mi a francért tagadok?! Igenis nagy baj van! Itt szeretkezek
a férjemmel, de valaki más jár az eszemben. Egy pillanatra bevillant a fejemben
egy kép, ahol nem Gábor van felettem ebben a helyzetben, hanem…
Csak tudnám miért kapcsolt eszeveszett tempóra ettől a bűnös
gondolattól a szívem! És miért érzem azt, hogy meggyulladok? Hirtelen éreztem,
hogy a kéj egyre jobban eluralkodik rajtam, és miközben újra Ákos tekintete
villant be elém, egy őrjítő hajsza után magába szippantott a kéj mámorító köde.
Gábor is követett engem a csúcsra, amit alig voltam képes érzékelni. Pár perc
után fáradtan dőlt le mellém, én pedig csak feküdtem mellette meredten, mint
egy halott szobor.
Azt hiszem már réges-rég elaludt, de én még mindig ugyanabban
a helyzetben feküdtem mellette, ahogy otthagyott az együttlétünk után. A fejem
teljesen üres volt, semmi sem járt benne, egyszerűen csak döbbenten meredtem a
sötét plafonra. Nagy sokára törtem csak meg ezt a pózt azzal, hogy lehunytam a
szemem és engedtem, hogy a könnyeim legördüljenek az arcomon. Istenem, mi
történik velem? Csak egy érintés volt… Csak egy kósza pillantás.
Nem, nem, nem szabad erre gondolnom, sürgősen el kell
felejtenem a ma történteket, és Ákost is. Ő csak a pökhendi főnököm, akit
utálok! Igen, igen, utálom, mert… Mert… Miért nem tudom ezt megindokolni?!
Utálom! Igen, utálom Ákost!
Éreztem, hogy a könnyeim egyre jobban eláztatják az arcom,
és a gondolataim egyre nagyobb ködbe burkolóznak. Próbáltam mély levegőt venni,
és így végül sikerült lenyugodnom. Igen, ez az, minden rendben lesz most már.
Az előbbi pedig… El kell felejtenem, hogy a főnököm járt a fejemben, miközben a
férjemmel szeretkeztem. Nem, nem a főnököm gondolatától volt orgazmusom!
Biztos, hogy nem. Gábor már eléggé felizgatott, csakis ezért volt.
Újra és újra ismételgettem magamban ezeket a mondatokat, és
próbáltam elnyomni a fejemben hátul üvöltő szót, ami egyre csak ismételte
magát, újra és újra: hazugság!
*
Reggel olyan fáradtan ébredtem a telefonom ébresztő jelzésére,
mintha egy percet sem aludtam volna az éjjel. Alig volt erőm felkelni az ágyból
és a reggeli fürdés és készülődés is borzasztóan megerőltető volt. Nem akartam
megvárni míg Gábor felkel, ezért reggeli nélkül, azonnal elindultam a
munkahelyemre.
A parkolóba érve engedtem csak meg magamnak, hogy felidézzem
a fáradtságom okát. Egész éjjel nyugtalanul aludtam és folyton felébredtem és
kivert a víz. Semmi nem járt a fejemben, álmaim sem voltak, csak egyszerűen nem
bírtam rendesen aludni…
Mégis mi történik velem? Ez nem normális, ilyen nem lehet.
Ha volt épp valakim sose érdekelt más, és soha nem is ábrándoztam senkiről
közben. De… De most sem ábrándozok, a tegnapi az… Az csak egy véletlen volt.
Minden a legnagyobb rendben és Ákos is ugyanúgy utál engem, mint én őt. Igen,
igen, biztosan ez van, és nincs rám hatással. Ez száz százalék!
Magabiztosan bólintottam, majd kiszálltam az autóból és
elindultam be az épületbe. Azt hiszem, hogy a magabiztosságom egészen addig
tartott, míg be nem léptem a bejárati kapun. Ott mintha minden erőm elszállt
volna. De nem adtam fel, mentem előre, és mély levegőt véve felmentem a
hatodikra, ahol az irodám volt. Egyre magabiztosabban lépkedtem, egészen addig
míg el nem kellett haladnom az igazgatói iroda előtt. Nem mertem ránézni, és
magam sem értettem, hogy miért nem. Sose féltem semmitől sem, még a kihívásokat
is szerettem, most viszont úgy viselkedtem, mint egy gyerek. Felhúztam magam
ezen, ezért amint az ajtó elé értem kihúztam magam, és már haladtam is volna
tovább az irodám felé, ha egy hang utánam nem szól. Annyi ezeregy más ember
szólíthatott volna meg, de miért annak kellett, akit most egyáltalán nem
akartam látni?!
- Á Brigitta! Jó, hogy itt van. Bejönne kérem? – szólt ki a
folyosóra nekem Ákos a nyitott ajtón keresztül.
Abban a pillanatban azt éreztem, hogy leforráztak és a
szívem ötszörös tempóra kapcsolt. Azt kívántam, bár láthatatlanná tudnék most
válni. De nem tehettem… Mély levegőt vettem, lehunytam a szemem, és a következő
pillanatban azt éreztem, hogy erős vagyok és kész vagyok belépni az oroszlán
barlangjába.
- Jó reggelt Ákos! Miben segíthetek? – kérdeztem tőle
közömbös hangon, és közben magamban elmosolyodtam, hogy végre visszanyertem az
irányítást önmagam felett.
Ákos nem nézett fel rám, hanem továbbra is papírokat pakolgatott
az asztalán.
- Jó reggelt Brigitta! – köszönt ő is gyorsan, majd a
lényegre tért. – Tegnap délután beszéltem az osztályvezetővel és sikerült
lefaragnom a költségeket. Itt az új lista, ezt kell kiadásként feljegyezni és
engedélyezni, majd Melindának ezeket kell beszereznie – mondta a hivatalos
hangján, majd felnézett rám és felém nyújtott egy papírt.
Én szó nélkül érte nyúltam és igyekeztem csak a papírt és a
kezét nézni, az arcára még véletlenül sem akartam pillantani.
- Még valami – mondta, amikor már majdnem elindultam ki az
irodájából.
Nem volt választásom, rá kellett néznem. Most sem kellett
volna… Nyoma sem volt a uralkodó, lenéző tekintetnek, a szemei ugyanolyan
élettel teliek voltak, mint tegnap. Emberi és magával ragadóak… Igen, azok voltak,
kár volt tovább tagadnom ezt…
- Igen? – szólaltam meg végül, miután valamiért nem mondta
el, amit akart.
- Tessék? – kérdezte tőlem döbbenten, amire hirtelen
fogalmam sem volt, hogy mit reagáljak.
- Akart valamit még mondani – szólaltam meg végül, mire ő
hirtelen felpattant a székéből és a pulthoz lépett, hogy töltsön magának egy
pohár vizet.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy miért jött be ilyen korán.
A munkaidő mindenkinek kilenc órakor kezdődik, és ötig tart.
- Én csak… Van egy kis dolgom és szerettem volna minél előbb
elintézni – mondtam neki habozva. Reméltem, hogy elég hihető voltam, mert az
igazságot nem mondhattam el, és soha nem is tenném. „Bocs főnök, csak le
akartam lépni otthonról minél előbb, mert tegnap téged képzeltelek a férjem
helyett magam fölé szex közben, ami után eget rengető orgazmusom volt.” Ahogy
végigmondtam ezt a mondatot magamban, éreztem, hogy olyan történik velem, ami
már régóta nem. Elpirultam… Akaratlanul is elképzeltem azt, hogy ezt a mondatot
tényleg elmondom neki…
- Nos, értem. Örülök, hogy ennyire szorgalmasak itt az
emberek. Ez esetben jó munkát Brigitta!
- Köszönöm Ákos, önnek is – feleltem azonnal, majd sarkon
fordultam és fellélegeztem, amikor kiértem a biztonságot nyújtó folyosóra.
Ezúttal nem szólt utánam Ákos, így hamar az irodámban találtam magam. Már nem
is izgatott, hogy ugyanaz a jelenet játszódott le ma is az irodámban az
asztalnál… Majd a tükörnél… Majd ismét az asztalnál…
Istenem, segíts! Mi történik velem? De válasz nem érkezett…
Egyedül voltam az irodámban minden kétségemmel és a válaszokért hiába könyörögtem,
nem jöttek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése